Kozocsa Sándor szerk.: Irodalomtörténet, 1947. 36. évfolyam

Kisebb közlemények - Kozocsa Sándor: Justh Zsigmond, a regényíró 55–59. p.

55 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Justh Zsigmond, a regényíró. A magyar széppróza első impresszionistája életének jórészét kül­földön, főleg Párizsban töltötte, azonban irodalmi becsvágya és idegen mesterei sem tudták eltéríteni egyetlen igazi szerelmétő­l: a néptől. Lelkében korán érezte az alkotók, az emberiség sorsán javítók hivatását, ami azonban­ csak később tudatosult nála. Taime ösztönzésére fogott tollat, hogy szeretett népe körében tapasztalt élményeit és megfigyeléseit for­mába öntse. Nagy rokonszenvvel rajzolta szenttornyai birtokának életét, de az arisztokrácia világáról is megpróbálta a belső bomlást eltakaró fátylat föllebbenteni. Köztudomású, hogy birtokán színpadot építtetett s azon parasztlegények és -leányok Plautus-, Aristophanes-, Shakespeare- és Moliere­darabokat játszottak. Fájó szívvel szemlélte ,fajtájának­ romlását s a tragikus bukástól való menekülést az egészséges, a józan néppel való vérkeveredésben látta. Már első rajzaiban, a káprázatokban, ezeket a kóros állapotokat rög­zítette meg fotografikus hűséggel. Rövid három évtizedre terjedő életének meg­figyeléseit s emlékképeit a 90-es években kezdte nagyszabású regényciklusban A kiválás genezisében tanulmányszerű gondossággal feldolgozni. Mintegy át­menetnek, majdnem elméleti bevezetésnek tekinthetjük a nagy műhöz A puszta fcény­i-e-gyűjteményét. Ebben mutatja be először népét a maga valóságában. Apró mozaikokra törik ,könyve­, de az összhatása mégis egységbe, harmóniába olvad. Erősen lélektani eszközökkel, a francia realistákra emlékeztető tech­nikával dolgozik. A jellemző és tipikus vonások keveréke A puszta könyve és mégis mennyi következetességgel fűződik A kiválás geneziséhez, ehhez a Balzac és Zola emberi dokumentumainak mintájára elgondolt, de kivitelében teljesen magyar lelkének álmaival és színeivel átszőtt alkotásához. Justh első párizsi útja alkalmával, 1885-ben írta Ádámot, első regényét. A mű kéziratban maradt s kiadására miért nem gondolt, azt azzal magyaráz­hatjuk, hogy az író jelentősebb alkotással kívánt a nyilvánosság előtt megjelenni. Ádám azonban első munkának nem méltatlan Justh nevére. Mint lélekrajz, a nagy ciklus bevezető fejezetének tekinthető. Legnagyobb műfaj- és fejlődéstörténeti jelentősége аг, hogy első naturalista színezésű regé­nyünk, s mint ilyen, három évvel megelőzi az eddig elsőnek tartottat, Bródy Faust ormosát. A regény egy falusi református papikúrián indul meg. Kétórá­nyira a vasúttól fekszik Tompás község. A falu előkelősége Pallós Kelemen tiszteletes lakásán kártyázás és pletykálkodás közben várja az új káplánt. Megismerkedünk többek között a tiszteletesen kívül feleségével, Engelhardt Leonával, Margit leányukkal, a jegyzővel és nejével, végül a körorvossal. Később megérkezik a fiatal káplán: Csellér Ádám is. A szerelemre, de főleg érzéki kielégülésre vágyó Leona kiveti hálóját a fiatal­emberre és el­csábítja. Ádám nagy lelkiválságon megy át, érzi bűnének súlyát, de nem tud szabadulni a szép asszonytól. Lelke finomabb szálakból van szőve, mint a nőé. Hamarosan tettének tudatára ébred, csábítóját meggyűlöli és annak tiszta leánya, Margit iránt kezd eszményi szerelmet érezni. A leány is szereti Ádámot, felgyúló érzelmei adnak beteg szívének további remény­séget. A papné és a káplán közötti kapocs hamar meglazul s Leona fondor­latai sem tudják Ádámot újra a bűn útjára csábítani. Ezért elhatározza.

Next