Kozocsa Sándor szerk.: Irodalomtörténet, 1947. 36. évfolyam
Kisebb közlemények - Kozocsa Sándor: Justh Zsigmond, a regényíró 55–59. p.
55 KISEBB KÖZLEMÉNYEK Justh Zsigmond, a regényíró. A magyar széppróza első impresszionistája életének jórészét külföldön, főleg Párizsban töltötte, azonban irodalmi becsvágya és idegen mesterei sem tudták eltéríteni egyetlen igazi szerelmétől: a néptől. Lelkében korán érezte az alkotók, az emberiség sorsán javítók hivatását, ami azonban csak később tudatosult nála. Taime ösztönzésére fogott tollat, hogy szeretett népe körében tapasztalt élményeit és megfigyeléseit formába öntse. Nagy rokonszenvvel rajzolta szenttornyai birtokának életét, de az arisztokrácia világáról is megpróbálta a belső bomlást eltakaró fátylat föllebbenteni. Köztudomású, hogy birtokán színpadot építtetett s azon parasztlegények és -leányok Plautus-, Aristophanes-, Shakespeare- és Molieredarabokat játszottak. Fájó szívvel szemlélte ,fajtájának romlását s a tragikus bukástól való menekülést az egészséges, a józan néppel való vérkeveredésben látta. Már első rajzaiban, a káprázatokban, ezeket a kóros állapotokat rögzítette meg fotografikus hűséggel. Rövid három évtizedre terjedő életének megfigyeléseit s emlékképeit a 90-es években kezdte nagyszabású regényciklusban A kiválás genezisében tanulmányszerű gondossággal feldolgozni. Mintegy átmenetnek, majdnem elméleti bevezetésnek tekinthetjük a nagy műhöz A puszta fcényi-e-gyűjteményét. Ebben mutatja be először népét a maga valóságában. Apró mozaikokra törik ,könyve, de az összhatása mégis egységbe, harmóniába olvad. Erősen lélektani eszközökkel, a francia realistákra emlékeztető technikával dolgozik. A jellemző és tipikus vonások keveréke A puszta könyve és mégis mennyi következetességgel fűződik A kiválás geneziséhez, ehhez a Balzac és Zola emberi dokumentumainak mintájára elgondolt, de kivitelében teljesen magyar lelkének álmaival és színeivel átszőtt alkotásához. Justh első párizsi útja alkalmával, 1885-ben írta Ádámot, első regényét. A mű kéziratban maradt s kiadására miért nem gondolt, azt azzal magyarázhatjuk, hogy az író jelentősebb alkotással kívánt a nyilvánosság előtt megjelenni. Ádám azonban első munkának nem méltatlan Justh nevére. Mint lélekrajz, a nagy ciklus bevezető fejezetének tekinthető. Legnagyobb műfaj- és fejlődéstörténeti jelentősége аг, hogy első naturalista színezésű regényünk, s mint ilyen, három évvel megelőzi az eddig elsőnek tartottat, Bródy Faust ormosát. A regény egy falusi református papikúrián indul meg. Kétórányira a vasúttól fekszik Tompás község. A falu előkelősége Pallós Kelemen tiszteletes lakásán kártyázás és pletykálkodás közben várja az új káplánt. Megismerkedünk többek között a tiszteletesen kívül feleségével, Engelhardt Leonával, Margit leányukkal, a jegyzővel és nejével, végül a körorvossal. Később megérkezik a fiatal káplán: Csellér Ádám is. A szerelemre, de főleg érzéki kielégülésre vágyó Leona kiveti hálóját a fiatalemberre és elcsábítja. Ádám nagy lelkiválságon megy át, érzi bűnének súlyát, de nem tud szabadulni a szép asszonytól. Lelke finomabb szálakból van szőve, mint a nőé. Hamarosan tettének tudatára ébred, csábítóját meggyűlöli és annak tiszta leánya, Margit iránt kezd eszményi szerelmet érezni. A leány is szereti Ádámot, felgyúló érzelmei adnak beteg szívének további reménységet. A papné és a káplán közötti kapocs hamar meglazul s Leona fondorlatai sem tudják Ádámot újra a bűn útjára csábítani. Ezért elhatározza.