Kozocsa Sándor szerk.: Irodalomtörténet, 1947. 36. évfolyam
Kisebb közlemények - Kozocsa Sándor: Justh Zsigmond, a regényíró 55–59. p.
59 KISEBB KÖZLEMÉNYEK tudják elhinni Julcsa pillanatnyi átalakulását. Az egészet Justh önkényesen formálja előre megállapított elmélete számára: azt akarja illusztrálni, hogy a népben vannak azok a tehetségek és adottságok, amelyek a nemesebb, a tisztább élet felé vezethetnek. Az elpusztuló arisztokráciával szemben az önmagából megújhodó magyar paraszti alkat elpusztíthatatlan erkölcsi és nemzeti erőforrásaira óhajtott rávilágítani. Érdekes, hogy a ciklus első két rőszének menynyire egyformák a zárómotívumai. Mindkettőben — az orosz elben.lélők hatása alatt, elsősorban Dosztojevszkijre emlékeztetve — a bűn, a fertő után találnak egymásra az Istentől is egymásnak rendelt társak. A pénz legendájában egy egész életre szóló kereszttel veszik vállukra az eljövendő vezeklés terheit, ennekben pedig Gányó Julcsa nazarénus társa oldalán kezd új és tiszta életet A hanyatló magyar gentry-világot akarta bemutatni utolsó regényében, a Fuimusban (1895). A regény az író legnagyobbszabású, de legkevésbbé egységes kompozíciójú alkotása. Tulajdonképen két féltestvér: Márfay Gábor és Niffor Lőrinc története. Márfay Gábor végrendeletében birtokaival együtt azt hagyja hátra nejének, hogy egyetlen fiát, Gábort, annak nagykorúságáig külföldön neveltesse." Az özvegy hamar férjhez megy gróf Niffor Miklóshoz, akitől szintén lesz egy fia: Lőrinc. Másodszor is özvegy marad. Miután Gábor külföldről hazatér, a két testvér összemelegszik, azonban mindketten végzetesen beleszeretnek Klienigstein Lollyba. A lány Gábort szereti, de az nem tudja kiismerni Lollyt so habozik elvenni, ezért kacérságból Lőrinc felesége lesz, Gábor pedig lassan beletörődik a változhatatlanba s távoli rokonának, Czobor Ádámnak a leányát, a ,fehér" Erzsébetet veszi el. A regény a kiélt gentrységet, a hanyatló felvidéki oligarcha-világot akarja bemutatni a jellemző és szimbolikus alakok egész során keresztül s tendenciája — mert hiszen Justh minden regényét ilyen szándékkal írta —, hogy a kimerült gentry-osztály folytatásához friss vérkeveredésre, a magyar néprétegekkel való kapcsolatokra van szükség. így lesz Gábor felesége az alföldi paraszt lánya, Czobor Erzsébet. Kár, hogy Erzsikét már csak körvonalakkal rajzolta meg, keveset szerepelteti, pedig, mint faji típusnak, nagy szerepet szánt neki a jövő fejlődésiben. A regénytúlságosan szélesre van keretezve, mint amennyit a mese váza megbír, ilyen részletező epizód, a két fiú rokoni látogatása, amely a munkának majdnem a fele, bár a legszebb és legjellemzőbb részlete. Justh Zsigmond regényeivel valóban beváltotta azt, amit A pénz legendájának Czóbel Istvánhoz írt szép bevezető soraiban ígért, hogy „a mai társadalmi testet boncoljuk, te is, és más is, s mindketten azt nézzük, mi a kóros benne s mi a használható, az ami újat, jobbat fog teremthetni" és még valami jellemző gondolatot vall be, érdekes műhelytitkot, amely nagyon emlékeztet Eötvösnek a regényíró hivatásáról vallott ismert felfogására: „nem rejtem el, hogy a mulattatás nem volt célom, nem is lesz soha. Mert az életben sem a mulatságot keresem, de még nem is látom mulatságosnak az életet." Justh Zsigmondot a hivatás érzése vitte az írói pályára s ezt finom, művészi érzékkel és nem mindennapi tehetséggel szolgálta. Művésznek, embernek és magyarnak egyaránt nemes és rendkívüli volt. Kozocsa Sándor.