Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1950. 38. évfolyam
Kisebb közlemények - Hajnal Anna: Bányai Kornél (1897–1934) 1/104–106. p.
HAJNAL ANNA: BÁNYAI KORNÉL (1897—1934) A Nyugat második generációjának e kiváló költője az első világháború folyamán hadifogságba került. Öt évet töltött Oroszország különböző vidékein (Szibériában, Távol-Keleten töltötte leghosszabb idejét), orosz emlékei minduntalan felmerülnek. Feltörnek messziről, mint a mesékből hervadó színeik: szomorú orosz arcok. Bontások fekete sodrába gazdagon hintik a békét, eget lehelnek, régi rónák, időit sűrítő magvakkal és csattanó vizekkel. Testvéreim, egy táj gyümölcsei, szépmívű homlokok, rögbes arcomba hajlók, de messziről hozzátok termő agyamba a nagyság időtlen kék bánatát s a ködbe tűnő távlatok embert ringató pólyás zenéjét. Széles látóhatárú érdeklődését leginkább az ember fejlődésére irányítja. Az ember viszonya a természethez, az ember helye a természetben, az ember erőfeszítése a természet legyőzésére, mindezek a kérdések állandóan foglalkoztatják. A sokat olvasó, érzékeny kedélyű ifjú szinte az iskolapadból kerül az első világháború véres sodrásába, húszéves korában hadifogolyként éli meg Szibériában az októberi forradalmat, világvégi, elmaradott viszonyok közt élő nomád lakosság közepett szemtanúja lesz a nagy átalakulásnak. „Az októberi forradalom, az orosz munkás- és paraszttömegek heroikus felszabadulása részben a hadifogolytáborokat is felszabadította és megnyitotta a tábor kapuit A kint dolgozó hadifoglyok ruhájáról lekerültek a megbélyegző B. P. betűk (hadifogoly) s a hadifogolytáborokon belül önálló, lázas tevékenység veszi kezdetét A hadifogolytáborok szoros gazdasági kapcsolatba jutnak más szomszédos városokkal és későbbem a távolabbi vidékekkel is. A hadifogolytáborok nagy munkatelepekké, valóságos hadifogoly gyárakká alakulnak át. Miután széles betekintést nyert a távolkeleti viszonyokba, tanúként írja le a megváltozott politikai viszonyok folyományaképpen beálló civilizálódást. „Szibériának és Turkesztánnak a vasútvonalaktól távolabb fekvő részein a szükségleteket jóformán a kezdetleges háziipar fedezte. A földet faekével művelték házilag készült faedényeket használtak, csiholással nyerték a tüzet, minden háztartás maga készítette a családtagok részére szükséges téli bundát csizmát és ruhácskát" — írja le azokat az állapotokat amelyeket fogsága kezdetén talált. Történelmi és társadalompolitikai megfigyelései állandó gondolkodásra késztetik a nyugati kultúra csődjéről, belső ellentmondásairól, a demokráciával palástolt rabszolgaságról, és az emberölés raffináit, minden korokat megszégyenítő tökélyre emeléséről. Az orosz, viszonyokról egyik tanulmányában így beszél: „Bizonyos, hogy az orosz hadifogság minden más hadifogságnál súlyosabb és kegyetlenebb volt, aminek magyarázatát a cári Oroszország sajátos belviszonyaiban találjuk. Az orosz kapitalizmus ugyanis ádáz harcban állva a cárral megkoronázott feudalizmussal, belső és külső kiépítés dolgában.