Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1950. 38. évfolyam
Kisebb közlemények - Bikácsi László: Petőfi emléke a Horthy-korszak parlamentjében 3/89–95. p.
Petőfi-ünnepségekre gondolt, elsősorban a magyar munkásosztály ellen, „óvta a kiforgatástól" rendőreivel és csendőreivel Petőfi szellemét. A kormány „sima", zavartalan és „ünnepélyes érzésű" Petőfi-emlékülést akarta és amikor ezt saját elképzelése szerint nem sikerült elérnie, igyekezett minél gyorsabban levenni a napirendről és eltüntetni, eltemetni az egyre kényelmetlenebbé és kínosabbá váló „Petőfi-kérdést". A március 15-i ülésen fölmerült az a megoldás, hogy a március 15-i ünnepélyes ülés programmját egy pártközi bizottság állapítsa meg, a kormány részéről azonban Rakovszky Iván ellenezte ennek a javaslatnak az elfogadását. Véleménye szerint felesleges a bizottság, mert vagy megvan a nemzetgyűlésben az „ünnepélyes érzés", vagy nincs meg. A Ház többsége is nyilván így „gondolkodott", mert szavazásra kerülvén a sor, elvetették ezt a javaslatot. A március 15-i ünnepélyes ülés kérdése mégegyszer szóba került március 14-én. A Ház elnöke ekkor azt az indítványt tette, hogy a legközelebbi ülést március 20-án tartsák meg. Horváth Zoltán, az ellenzék részéről azt javasolta, hogy a legközelebbi ülést ne március 20-án, hanem március 15-én tartsák és ennek az ülésnek egyedüli programmja a Petőfi-törvényjavaslat tárgyalása legyen. Indítványozta továbbá, hogy március 20-án, Kossuth Lajos halálának évfordulóján ne tartson ülést a Ház. A kormánypárt részéről ketten is hozzászóltak Horvát Zoltán javaslatához és annak elvetését kérték. Az egyik hozzászóló azzal érvelt, hogy „Nem sikerült a pártokkal olyan megegyezést létesíteni, amely biztosította volna azt, hogy ez az ünnep a legméltóbb formák közt fog lefolyni." Egyébként is a képviselők nagy része vidéken fog tartózkodni, az Országház előtt pedig úgyis lesz Petőfi-ünnepély. A március 20-i szünetet illetően az volt a véleménye, hogy Kossuth halálára való „emlékezés nem akadályozhat bennünket munkánkban."10 A másik felszólaló már nem is beszél a megegyezésről, szerinte március 15-e megünneplésének a képviselők akkor tesznek eleget, ha valamennyien részt vesznek a saját kerületükben tartandó ünnepélyeken. A március 20-i szünetet sem helyesli, mert „a gyászt semmikép sem akadályozhatja az, ha itt komoly munkát fejtünk ki."11 Hozzászólt ezen az ülésen a Petőfi-ünnepség kérdéséhez Bethlen István miniszterelnök is. A kormány álláspontja továbbra is az — hangoztatta —, hogy nem lehet a március 15-i ülésen a Petőfi-törvényjavaslatot tárgyalni, mert a törvényjavaslat politikai vitát idézne fel. Március 20-ról, a Kossuth halálának évfordulójára javasolt szünetről meg sem emlékezett A miniszterelnöki állásfoglalás el is döntötte a vitát. A nemzetgyűlés nagy többsége az elnök napirendi indítványát fogadta el, tehát elvetette a március 15-i ünnepélyes ülést és a március 20-i szünetet. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az a parlamenti többség, amely Kossuth halálának évfordulójáról képmutató módon „komoly munkával" kívánt megemlékezni, néhány hét múlva április 1-ére, a 48-as törvények királyi „szentesítésének" évfordulójára szünnapot szavazott meg.12 Tegyük még ehhez hozzá, hogy a nemzetgyűlés a Ferenc József halála évfordulóján megtartott gyászistentiszteleteken minden évben hivatalosan részt vett, egy Mária Valéria nevű főhercegnő elhunytát pedig jegyzőkönyvben örökítette meg, ugyanakkor viszont a Ház elnöke nem tartotta méltónak, hogy október 6-ról a nemzetgyűlésben megemlékezzék.) A március 14-i ülés után a Petőfi-törvényjavaslat sokáig nem került szóba. Klebelsberg, a törvényjavaslat beterjesztője mélyen hallgatott A kormány és a nemzetgyűlés többsége igyekezett eltemetni és elfelejteni a kellemetlenné vált „Petőfi-kérdés"-t. 8 Napló X. 401- 1. 0 48-as függetlenségi és Kossuth-párti képviselő, kiskunfélegyházi ügyvéd. Napló X. 464. 1. 9 Napló X. 465. 1. 12 XI. 189. 1. 91