Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1951. 39. évfolyam
Műelemzés - Orosz László: Sárosi Gyula: Arany trombita 242–246. p.
SÁROSI GYULA: ARANY TROMBiTA Ponyvára került Arany Trombita. Az örök igazság parancsolatjára mondvacsinálta Sárosi Gyula. Bevezetéssel és jegyzetekkel közzéteszi Bisztray Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1951. Sárosi Arany Trombitájának új kiadása lehetővé teszi, hogy egy a maga korában sokat olvasott és emlegetett, később viszont mind a közönség, mind az irodalomtörténet részéről teljesen elhanyagolt művet kritikailag alaposan és pontosan felmérjünk s a történeti fejlődésben helyére illesszünk. A szabadságharc utáni önkényuralom által üldözött s csaknem teljesen megsemmisített első kiadás óta ez az egyetlen teljes és pontos kiadás. Az 1849-ben Debrecenben megjelent első kiadás szövegét követi, de függelékében feltünteti a szövegváltozatokat is. Az I—III. „lehelet" (így nevezi Sárosi elbeszélő költeménye énekeit) már 1848 december folyamán megjelent három fővárosi lapban, a Jövőben, a Nép Barátjában és a Budapesti Divatlapban. Ezeknek szövegét Sárosi némileg megváltoztatta a végleges kiadásban. A későbbi kiadások szövegváltoztatásai majdnem kizárólag politikai jellegűek, a költemény Habsburg-ellenes élét tompítják. Részben magától Sárositól erednek (a VIII. leheletet 1858-ban A Huszár címmel újra kiadta), nagyobb részben azonban az Arany Trombita későbbi kiadóitól, Áldor Imrétől (1867) és Abafi Lajostól (1881). Bisztray Gyula nemcsak valamennyi szövegváltozat pontos közlésével siet az irodalomtörténeti kritika és a mű alapos megismerésére törekvő olvasó segítségére. Bevezetése és jegyzetei hatalmas anyagot ölelnek fel a mű írójáról, magáról a műről mind tartalmi, mind formai szempontból s a mű sorsáról. A következőkben ennek a gazdag anyagnak csak vázlatszerű áttekintésére szorítkozhatunk, utalva arra, hogy ennek egy része megtalálható Bisztraynak az IT 49-es évfolyamában megjelent cikkében. (2. sz 287—304.) Sárosi köznemesi származású volt, apja Arad megyében a borossebessi uradalom gazdatisztje. 1816-ban született. Ifjúsága legfogékonyabb éveit Eperjesen töltötte, itt a líceum Magyar Társaságában —amelynek jelentősége Petőfi és Jókai pápai Képző Társaságáéval vetekszik — vezető szerepet játszott. A diákkor és a jurátusévek után hivatalnokoskodni is Eperjesen kezdett, itt nősült meg, s írói és politkai szempontból oly fontos barátságait is itt kötötte: Vachott Sándorral, Szemere Miklóssal, Szemere Bertalannal s nagy eszményképével: Kossuthtal. Írói pályája is Eperjesen kezdődik: az akkor divatos almanach-lírát műveli, mint eperjesi költőtársai: Vachott, Kerényi, Szemere. 1840-ben kerül vissza szülőföldjére, Aradra. Most, a negyvenes évek elején kapnak hangot költészetében először a társadalmi élet kérdései a nemesi társadalom visszásságait ostorozó szatírák formájában. 48 nyarán, a várt és lelkesen üdvözölt forradalom után kerül Pestre. A szabadságharc alatt kormánybiztos, képviselő, váltótörvényszéki elnök. Népies hangú harcidalokat, toborzókat ír, s 48 őszétől 49 tavaszáig készíti el élete főművét, az Arany Trombitát. A szabadságharc után itthon bujdosik, 1851-ben Kossuthtal, Táncsicsosal, Jósikával stb. együtt halálra ítélik. Ok: az Arany Trombita útján elkövetett felségsértés. 1852-ben elfogják, életfogytig tartó várfogságra ítélik. 1855-ben kegyelmet kap, visszatér Pestre. 1859-ben egy verse miatt ismét elítélik, aztán felmentik, de egy félévre Csehországba internálják. Nehéz a sorsa, anyagi bajokkal is küzdenie kell. Testileg-szellemileg tönkremegy, 1861-ben hal meg. Az Arany Trombita, a szabadságharcnak ez a verses krónikája 1849 májusában jelent meg Debrecenben. „Ponyvára került" — mondja a cím: célja, „hogy az ország szegényebb lakosait olcsón s népszerű költészet nyelvén fölvilágosítsa a szerencsétlen polgárháborúnk valódi okaira". A mű minél szélesebb körben való terjesztését nemcsak olcsósága (1 Ft) szolgálta. Sárosi felolvasásokat is rendezett belőle, Debrecenben, Aradon s a honvédsereg