Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1952. 40. évfolyam
Tanulmányok - Tyihonov, G. Sz.: A hagyomány és az eszmei hatások kérdéséhez. (Ford.: ?) 1–18. p.
SZ TYIHOMIROV : A HAGYOMÁNY ÉS AZ ESZMEI HATÁSOK KÉRDÉSÉHEZ Az egyik fő feladat, amelyet a SZK(b)P KB-nak az ideológiai kérdésekkel foglalkozó történelmi jelentőségű határozatai kitűztek a szovjet társadalom elé: a mai nyugati burzsoá kultúra előtti hajbókolás megnyilvánulásai elleni harc. Szovjet irodalmunk fölénye a külföldi burzsoá irodalom fölött vitathatatlan. A szovjet irodalom eszmei és művészi szempontból a legélenjáróbb irodalom a világon. Páratlanul gyors virágzás korszakában van, tükrözi a szocialista valóságot, a szovjet embereknek, a világ első szocialista állama építőinek életét. A kapitalizmus — különösen a mai rothadó kapitalizmus — ellensége a művészetnek és nem szolgálhat alapul fejlődése számára. A kapitalista országok polgári irodalma végleg elsekélyesedett és elfajult. Semmiképpen sem lehet összehasonlítani a virágzó szovjet irodalommal. A kapitalista Európa és Amerika elfajzott kultúrája előtt hajbókolni, mikor saját kultúránk a világ kultúrájának legmagasabbrendű eredménye, mikor az egész világ élenjáró, haladó emberei a mi országunk felé fordítják tekintetüket, — csak az olyan teljesen műveletlen ember képes, akiből hiányzik a szovjet nemzeti büszkeség, aki kozmopolita és hazafiatlan. A szovjet irodalomtudomány sikeres harcot vívott és vív a mai burzsoá irodalom előtti hajbókolás megnyilvánulásai ellen. Alexandr Veszelovszkij „iskolájának" bírálatával kapcsolatban az Európa előtti hajbókolás elleni harc az orosz irodalomtörténet területén is megindult. Az Európa előtti hajbókolás elleni harc feladata történelmi téren az, hogy meg kell tisztítani az orosz irodalom történetét a ferdítésektől, az elszegényesítésére irányuló kísérletektől; le kell leplezni az orosz kultúra önállósága lebecsülésének minden megnyilvánulását, minden olyan kísérletet, amely arra irányul, hogy az orosz kultúrát a nyugateurópai kultúrától függőnek tüntessék fel. » Az irodalomtörténeti kérdések tárgyalásában azonban bizonyos hibák és szélsőségek tapasztalhatók. A régi orosz irodalom, az orosz kritika tárgyalásánál sok esetben nem elég konkréten határozzák meg az eredetiség mibenlétét, nem tesznek különbséget egyrészt az eredetiség szlavofil és narodnyik értelmezése, másrészt marxista-leninista értelmezése között. Az eredetiség problémájával kapcsolatban helytelenül tárgyalják az eszmei hatások kérdését is. Sok esetben az eszmei hatások tényét is mereven tagadják. Egyes irodalomtudósok és filozófusok a kölcsönzés és a hatás komparativista, idealista elméletei ellen küzdve, néha szélsőséges álláspontot fog- 1 Irodalomtörténet —• 181