Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1952. 40. évfolyam
Kisebb közlemények - D. Szemző Piroska: Táncsics Mihály 48-as lapja, a Munkások Ujsága 481–509. p.
Vas Gereben hatalmas szövetségest kapott Kazinczy Gáborban és az ő közvetítésével közel húsz megyében. Az ifjúságában maga is haladó reformer Kazinczy Gábor, Fáy András, Vörösmarty, Wesselényi Miklós jó barátja, kinek írásait 48 előtt a cenzúra nem engedélyezte, aki még 1839-ben »Népbarát« címen akar művet kiadni — ugyanez a Kazinczy Gábor, a 48-as képviselő megállt a forradalmi úton, sőt visszafejlődött, ő is azok közé tartozott, akik semmiesetre sem kívánták a baloldal győzelmét, sem a baloldal szeptemberi forradalmi szerepét megszilárdítani. Az volt az ő törekvése is, hogy megakadályozza a kormányzat balratolódását, Kossuthot kivonja a megerősödött baloldali befolyás alól. 49-ben Debrecenben már a békepárt bizalmi embere, a detronizációt kárhoztatja, Madarász legkíméletlenebb támadója s a Zichy-féle gyémántok ügyében a vád kezdeményezője. A Munkások Újságjának és szerkesztőjének ő is nyílt ellensége. «Nem gondolná az ember, mennyi baja van Kazinczy Gábor képviselőtársamnak a «Munkások Újságjával» — írja Táncsics szept. 29-én lapjában."—A gyűlések kezdete előtt már többször afölött viszálykodott velem, hogy újságommal a népet elrontom, egyébiránt azt nyilatkoztatta, hogy nagy szerencse, hogy azon a vidéken, honnét ő követ, tudniillik Zemplén megyében, senki sem olvassa s óhajtja is, bár sehol sem olvasnák. — És ugyancsak Zemplén megye felszólítja Fehérmegyét, alkalmasint a többi megyéket is, hogy lapom eltiltását sürgesse . . .«113 A továbbiakban hosszan foglalkozik a Közlöny 1848. 23. sz.-ban is közzétett zemplénmegyei «felszólítás»-sal és a Kazinczy-féle emberekkel , ismerve már az előbbi időkből Zemplén és Fehér megyék szellemét, nem csodálkozhatunk, hogy nekik a Munkások Újságja nem tetszik ; minthogy Kazinczy zemplénmegyei követ és nem egyszer mások előtt is nyiltan vallotta, hogy az ő (Táncsics) lapja néprontó, ennélfogva megyéjében csak Kazinczy indítványára születhetett meg a lapbetiltó felszólítás. Zemplén megye »közönsége« Szemere Bertalan belügyminiszterhez intézte feliratát a »jelen átalakulási korszakban oly veszélyes s a tulajdont kárhozatosan tiporó« lap ellen.114 E vészteljes, ragályos gyomot addig kell kiirtani szerinte, míg nem késő és pedig rendkívüli körülmények között, rendkívüli úton. Miután sajtóper hosszadalmas eljárást jelentene, a »bölcsendet és vagyonbiztonságot veszélyeztető« hírlapot nyomban kobozza el és tiltsa be a belügyminiszter ; »ebben kívánságunk teljesülését annál fogva is reméljük — szól a befejezés — mert azáltal a közrendű nép sem fosztatik meg olvasási mezejétől, amennyiben a »Nép Barátja« hírlapot épületesen használhatja. Kelt 1848-ik évi sept. napján SA-Ujhelyben tartott bizottmányi gyűlésünkből.« Zemplén-megye »az ügy sürgősségére való tekintettel, nem várta be a belügyminiszter intézkedését, felszólítását rövid úton áttette több megyébe és ezzel elindította a belügyminisztérium felé az azonos tárgyú felíratok lavináját : Bereg-, Fejér-, Vas-, Sopron-Fogaras-, Sáros-, Torda-, Zaránd-, Aranyos-Szepes-, Szolnok-, Kolos-, Hont- és Trencsénmegyékét, valamint »több bökényi« lakosét.115 Valamennyi azzal kezdődik, hogy Zemplénmegye levelétől indíttatva határozta el maga is a felírást és ezt követi a Munkások Újságja ellen való tiltakozás, a betiltás kérése. Érdekes Bereg vármegye, amely habozik határozott állást foglalni : Zemplénmegye felirata a sajtószabadság eszméjével ellenkezik és ezért általa el nem fogadható ; ellenben «mi is tisztelettel sietünk megkérni Önt — írja a belügyminiszternek — hogy ha e lap szerkesztője túlbuzgó szabadelvű irányait még túlbuzgóbbá tenné, s ezáltal a közcsend megzavartatását eszközölné ; iránta a folyó törvények szerint intézkedni méltóztassék.« A megyék harca a lap ellen szeptemberben kezdődve átnyúlik egészen október első hetébe. A belügyi államtitkár az ügyet átteszi az igazságügyminiszterhez már szept. 25-én azzal, hogy «ezen izgató s a közbátorság-és vagyonbiztonságra nézve veszélyes irányú lapot« annál is inkább be kell tiltani, mert értesülése szerint »korábbi számaiban tapasztalt hasonló állatok miatt, az Igazságügyminisztérium részéről már előbb megtörtént a sajtótörvények értelmébeni kellő intézkedés.« A Munkások Újságjában megjelent »rendbontó és féktelenkedésre ingerlő cikkek közül felsorolja a »Boldog isten hová jutottunk« (24. sz.), »Egyenlőség és lázítás« (25. sz.), »Pénzed, vagy életed« (28. sz.), »Ki a jó hazafi?« (30. sz.) »Jó tanács a pokolból« (32. sz.) címűeket. Ebben az időben következik be a forradalom szeptemberi győzelme , a megalkuvók és a baloldal harca megtorpan. A jobboldal visszahúzódik, várakozó álláspontra helyezkedik, egyelőre kilátástalan Kossuth és a baloldal szövetségének a megbontása. Ilyen szellemben fogalmazza meg az igazságügyi államtitkár, Ghyczy Kálmán az országos Honvédelmi Bizottmánynak címzett kísérőiratot a megyék Táncsics-aktáihoz. Leszögezve a tényállást kifejti, minthogy kényes 113 M. I. 1848 szept. 29. 1. sz. 2—4. 1. 114 Orsz. Levéltár. Belügymin. rendőri oszt. lajstr. 1848. Fontes 1, positio 557. 115 Orsz. Levéltár. Belügymin. rendőri oszt. lajstr. 1848. Fontes 1, Positio 616, 617, 622, 642, 644, 649, 651, 656, 657, 659, 660, 667, 669, 717, 740.