Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1952. 40. évfolyam
Kisebb közlemények - D. Szemző Piroska: Táncsics Mihály 48-as lapja, a Munkások Ujsága 481–509. p.
természetű politikai ügyről van szó, kéri a Honvédelmi Bizottmány utasítását : »Részemről mindazonáltal megjegyzem, hogy a jelen idők körülményeit sújtó perek megkezdésére, s folytatására egy átaljában nem vélem alkalmatosoknak s azért az említett megyék kívánatát, a hírlapok politikai útoni betiltásának különben is helye nem lehetvén, — jelenleg teljesíthetőnek nem tartom, de kénytelen vagyok még azt is megérinteni, hogy miután a sajtó vétségek feletti bíráskodást szabályozó miniszeri rendelet szerint nem csak az esküdtek, hanem még a bűnvizsgáló bírák, s közvádlók is a törvényhatóságokban a kormánynak minden befolyása nélkül választottak, a Magyar Jurynél függetlenebb Európában alig létezik és így a netalán megindítandó közkeresetnek eredményeiről is most főképen kezeskedni semmi esetre sem lehet — amint ezt egy részben tanúsítja az is , hogy a fentebbiek szerint, s éppen a kérdéses újság ellen megrendezett közkereset eredményéről is jelentés az illetőktől az igazságügyi minisztériumhoz mindeddig nem érkezett, s a közelebbi idők nem is voltak olyanok, hogy e részben ezen minisztérium által további intézkedés létethetett volna. Kelt Budapesten, november 23-án, 1848.« Az akta — amint az felzetéről kitűnik — Kossuth kezébe kerül döntés végett, eredménye : »A Bizottmány osztja az igazságügyi álladalmi titkár véleményét.«— Tehát Táncsicsnak ezúttal is sikerült megmenekednie. A zemplén megyei körlevélnek híre eljut a falvakba is : Hetesy János somi tanító írja meg a közvéleményt a Munkások Újságjában : egy szál gyertyája van a népnek s az se világoljon többé szabadon? — ítéljen Kazinczy Gábor e nép ajkán csüggő versidézetből : Csak az az üdvösséges út Melyen tör Táncsics és Kossuth S ki ezeket nem követi Az hazáját sem szereti. Ezután gúnyolódó rigmussal zárja levelét : Egy fecske nem csinál tavaszt, Jól tudhatja Kazinczy Gábor azt.116 Ilyen hullámzó harc, tengernyi intézkedés, véget érni nem akaró kormányakták özöne, sajtóhadjárat, rágalmazás, áskálódás kereszttüzében végül is 48 decemberében a Munkások Újságja egyik parasztlevelezője, megsokalva a Nép Barátja szüntelen pártolását, tukmálását, felveti a kérdést : ha a két néplap közül Táncsicsé is hasznos, azt miért nem támogatja a kormány ; ha meg káros, miért nem szünteti meg.117 Bár Táncsics ismeri lapjának egy cseppet sem rózsás helyzetét, mégsem sejti, hogy a Hunkárféle kormánybiztosok, fogdmegkopók állandóan nyomon vannak ; nem sejti, hogy levelezője mennyire ráhibázott a közeljövőre , lapja megszüntetésére. Nála lényegesen többet tud már Vas Gereben s k nem tombolt dühében elsőnek siet a » haldokló oroszlánba« marni. Még egy cikket Táncsics ellen a Kossuth Hírlapjába s benne búcsúztatónak elmondani, hogy az a bolond Táncsics készakarva vagy ostobaságból a reakció kezére dolgozott. Lapja "többet ártott az egyszeri barát bibliájánál, mellyel a bűnös feletti megbotránkozásában a gyónót fejbevágta. Ő okozta azt is, hogy a nép nem sietett a haza védelmére, nem adott katonát. Batthyányi hasbalövéssel fenyegette. A népnek azt tanította a magántulajdonról, hogy »ebé, ami a másé«, mert a jog szerinte állapot, melyben az ember azt cselekszi, amit akar, holott jus autem est quod alterum non ledit. Izgatott úr és kapatos ellen, akasztásukat, főbelövésüket javasolta. A sajtószabadsággal úgy bánt, mint mikor a majom beretvát kapott és a macskán tanult beretválni. Jó volna, ha a lapjában írtakat végig gondolná, s ha józan esze volna, nem a mellét, hanem a fejét verné a falba.118 Most már gyorsan peregnek az események. Az országgyűlés nagy többsége, a jobboldal, egy emberként kívánja a lapbetiltást, jelentések és feljelentések sürgetnek, a háló összezárul. Gréfi pesti bíró 500 ezüst forint büntetésre ítélte a szerkesztőt, mivel a biztosítékot nem tette le lapjáért a városi hatóságnál, egyben 100 ft. büntetés terhe mellett kötelezte ennek lapja legközelebbi számában való közlését. A büntető rendelkezésnek Táncsics dec. 26-án, a 25-ik számban »Éljen a sajtószabadság és Gréfl a pesti bíró« címen eleget is tett. Méltatlankodva panaszkodik olvasóinak, hogy ilyeneket közöltetnek vele, mikor Windischgrätz az országba tört és másról kellene a népet tudósítani ; gúnyosan hozzáteszi, ő mégis »hálával tartozik« a pesti bírónak, mert az tudomására hozta, hogy kíméletesen járt el vele : a pénzbüntetés mellett egy évre fogságra is vethette volna. S mindez azért, mert újságjában kimondja meggyőződését, mert a népnek tanítja, amit tennie kell.119 Bár a közvéleményt a Munkások Újságjának megszüntetéséről fokozatosan tájékoztatta az ellenséges sajtó, az előkészítés mégis lépésről-lépésre történik , mert a lap a legnagyobb, legfélelmetesebb tömege, a 116 M. U. 1848. okt. 27. 117 M. U. 1848 dec. 8. 20. sz. 83—84. 1. 118 Kossuth Hírlapja. 1848 dec. 28. 154. sz. 119 M. U. 1848. dec 26. 25. sz. 101—102. I.