Barta János szerk.: Irodalomtörténet, 1952. 40. évfolyam
Kisebb közlemények - Gulyás József: Móricz Zsigmond levele a Magyar Tanácsköztársaság első napjaiból Zempléni Árpádhoz 538. p. - Komlós Aladár: Csokonai ismeretlen vígjátéka a „Poetacenzura” című iskoladráma 538–540. p.
MÓRICZ ZSIGMOND LEVELE A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ELSŐ NAPJAIBÓL ZEMPLÉNI ÁRPÁDHOZ. »Zempléni Árpád író urnak, Budapest IV Bástya u 11 fsz. 1. Móricz Zsigmond Üllői u. 95. Kedves Barátom, ma bejelentem Osváth Ernőnek, az írók szakszervezete elnökének csatlakozásodat. Kérlek hívj föl telefonon, hogy megmagyarázhassam, miről van szó. Szeretettel barátod Móricz Bp. 1919. III. 30.« Közli : Gulyás József. A levél lelőhelye a sárospataki kézirattárban van. (2696) KOMLÓS ALADÁR CSOKONAI ISMERETLEN VÍGJÁTÉKA A »POETACENZURA« CÍMŰ ISKOLADRÁMA A Koszorú c. folyóirat 1884-iki évfolyamában Kabos Ede »Egy kéziratgyűjtemény a század elejéről« c. cikkben érdekes mindenesgyűjteményt ismertet. Az 556 lapos kötet, amelyet Ágoston János másolt Debrecenben 1829-ben, sok egyéb szöveg között Csokonai 18 művét tartalmazza. Kabos felsorolja valamennyit. Közülük 15 a cikk megjelenésekor már nyomtatásból ismeretes volt, egy (»Currens de lepore«) azóta látott napvilágot, egy »A fösvény« címen a »Zsugori uram«-nak első, mégpedig hexaméteres feldolgozása, s kettő máig ismeretlennek volt tekinthető : »A rágalmazókhoz« című, trágár volta miatt kiadhatatlan vers és a »Lakodalmi játék» c. alkalmi színdarab. Mint Kabos elmondja, a kötet a szövegeket nagyobbára a szerző megnevezése nélkül tartalmazza, de a Csokonai-művek alatt ott áll a költő neve. Az értékes gyűjtemény e pillanatban lappang valahol, talán el is veszett azóta, számunkra legbecsesebb darabját, a színdarabot azonban kár kutatni, mert megvan, csak eddig »rangrejtve« élt : az Irodalomtörténeti Közlemények már 1895-ben közölte, egy a debreceni kollégium könyvtárában levő másolat alapján pedig Bernáth Lajos »Protestáns iskoladrámák« c. könyvében is közzétette (Régi Magyar Könyvtár, 21. k.) «Poétacenzura» címen, mint ismeretlen szerzőjű iskoladrámát. Kabos cikke azonban, amely eddig elkerülte az irodalomtörténészek figyelmét, most leleplezi a darab inkognitóját. A »Lakodalmi játék«-nak Kabostől való, idézetekkel illusztrált ismertetése ugyanis kétségtelenné teszi, hogy a debreceni »Poétacenzura« nem más mint az elveszett mindenesgyűjtemény »Lakodalmi játék«-a, Csokonai alkotása. A Kabos által ismertetett másolat közlését pedig feltétlenül megbízhatónak kell tekintenünk. Hiszen ha e gyűjtemény 16 művet helyesen tulajdonított Csokonainak, milyen alapon vonhatnák kétségbe a szerző személyét megjelölő adatot épp az egy »Lakodalmi játék« esetében? E gyűjtemény nemcsak a szerzők megnevezésében megbízható, hanem a szövegek közlésében is : a Kabos-idézte részekből következtetve mindenesetre hitelesebb, mint a hézagos és szavakat olykor félreértő debreceni másolat (amelynél az Irodalomtörténeti Közlemények-beli közlés is pontosabb) ; a »Konstantinápoly« másolatáról Kabos meg is jegyzi : «Összes munkái közt is megvan, de ez némely tekintetben elüt tőle. Egyáltalán jelen másolat az első feldolgozás benyomását teszi.« A darab tagadhatatlanul kezdetleges mű ; megalkotásában is csak egy tehetséges diákra vall. Magva annyi, hogy Sós Mihály falusi gazda András nevű fiát és Szél Gáspár nevű komájának fiát, két tanulatlan suhancot, akik eddig csak egy falusi rektor keze alatt tanulták a rigmusfaragást, be akarja íratni a debreceni kollégium poétái osztályára. Itt aztán a tanítók Apolló isten és az általa az alvilágból épp felidézett Gyöngyösi István színe előtt kérdéseket intéznek hozzájuk, amelyekre a fiúk és Sós Mihály uram persze nevetséges tudat-