Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1953. 41. évfolyam
Tanulmányok - Sőtér István: Két esztendő irodalomtörténeti munkássága a Petőfitől Adyig korszak területén. [Szerkesztőségi lábjegyzettel.] 260–286. p.
mölcse. Mikszáthról szóló eddigi írásaival összevetve láthatjuk csak azt a fejlődést, melyet ez a könyv állomásként jelöl Király irodalomtörténeti fejlődésében. A marxista-leninista tudomány módszerét Király sikeresen alkalmazta a maga feladatára. Segítségével a Mikszáth-életmű központi kérdéseit sikerült megragadnia, s kibontania. Király Mikszáth-könyve az első, jelentős, nagyigényű cselekedet irodalmunk gazdag múltjának, igazi arcának, örökké élő, haladó hagyományainak feltárása terén. Feladataink, adósságaink Szemlénk arról tanúskodik, hogy a Petőfitől Adyig terjedő korszak néhány nagy alkotójának életművével, s néhány fontos, elvi kérdésével jelentős tanulmányok, kutatások foglalkoznak. De a felsoroltak távolról sem ölelik föl korszakunk egész anyagát, valamennyi sürgető problémáját. Alig történt még valami Kemény Zsigmond művének értékelése körül, holott Bóka László 1951. évi előadása (Eredmények és feladatok az utolsó század irodalmának kutatásában) néhány fontos kérdést fogalmazott meg, néhány lényeges feladatot jelölt ki Keménnyel kapcsolatban. Adósságnak kell tekintetünk Tompa Mihály költészetének méltatását, boncolását is. Bisztray Gyula foglalkozik Tompa levelezésével : azt várjuk munkájától, hogy tisztábban lássunk ennek a kezdetben talán érdemén felül értékelt,de később minden bizonnyal megérdemeletlenül elfelejtett költőnek életművében. Ugyancsak Bisztray Gyulától várjuk Sárosi Gyula életének és művének beható méltatását. Adósságaink különösen súlyosak a századforduló, s általában, a 80-as évekkel kibontakozó korszak kutatása terén. Hegedűs Géza Csiky Gergelykismonográfiája (1953) hiányt pótol, —kései megjelenése miatt ebben a jelentésben már nem foglalkozhatunk vele. A korszak irodalomtörténeti anyagában meg kell említenünk Simó Jenő Tolnai Lajos-tanulmányát, melynek nem egy gondolatát a Tolnai-kutatás tovább kell, hogy fejlessze,valamint Bóka László bevezető tanulmányát az Egri Csillagokhoz (Magyar Klasszikusok, 1951), mely a regényelemzés egyik legszebb példáját tárja elénk, de nem vállalkozik az egész Gárdonyi-pályát felölelő értékelésre. A korszak elbeszélői közül még jelentős tartozásunk van Tömörkénynyel szemben, akinek művészetében a Móricz művészetének előzményét kell látnunk. Hasonlóan fontosnak érezzük Thury Zoltán életművét, melyben ugyancsak Móricz, valamint Nagy Lajos, és bizonyos mértékben Kosztolányi Dezső novella-művészetének csíráit lelhetjük föl. Rejtő István kutatásaitól várunk jelentős eredményeket a Thury-életmű anyagának és kérdéseinek feltárása terén. Ugyancsak tőle várjuk Iványi Ödön pályájának képét is. Úgyszólván semmi sem történt egy olyan fontos és nehéz kérdés mérlegelése, feldolgozása terén, aminő Gyulai Pál és Péterfy Jenő kritikusi munkássága. Az előbbinek egyébként regényíró művészetével, különösen a Régi udvarház utolsó gazdája kapcsán is, foglalkoznunk kell. A korszak lírikusai közül Komjáthy Jenő költészetének elemzése van készülőben, Komlós Aladár tollából. Reviczky prózájának feltárását pedig Harsányi Zoltántól várjuk. Egyéb, monografikus jellegű munkák is készületben vannak : Szigligeti Edével — Osváth Béla, Vértesi Arnolddal — Vértesi Miklós, Eötvös Károlylyal — Lukácsy Sándor foglalkozik. De folyamatban van Gozsdu Elek, Justh Zsigmond, Papp Dániel, stb. életművének kismonográfia-szerű feldolgozása is.