Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1953. 41. évfolyam
Tanulmányok - Dezsényi Béla: Kossuth, a forradalmi demokrata 5–63. p.
s kifejezésein az érzelgést(sentimentalismust) szárazabb színűnek szeretném.«12 A komolyságot mindig egyik legfőbb erénynek tartja, a humor vagy a gúny hangját ritkán használja.13 Nem idegen azonban Kossuthtól a pátosz. »Hosszú körmondatainak ünnepélyes folyamatában volt bizonyos keleties lassúság, méltóság« —, írja Csengery Antal.14 Ez igaz, — de éppen nem keleti, hanem nyugati hatás. Korának költészete is ilyen természetű : a kor egyik legolvasottabb írója Victor Hugo.16 Igaz az is, hogy ez a szenvedély a szónoklatban természetesebb, mint az értekező prózában.16 De mégsem ismerhetjük el, hogy Kossuth stílusa szónoklataiban magasabb színvonalat érne el, mint cikkeiben. A publicisztika az ő igazi területe : a ceglédi küldöttségnek adott válaszában elégtétellel állapítja meg, hogy húsz éve nem tartott nyilvános beszédet. »... én, aki annyi beszédet tartottam életemben, hogy köteteket lehetne velük betölteni, nemcsak soha legkisebb hajlamot nem éreztem a szónoki professió iránt, de sőt mondhatom : irózatos lelki megerőltetésembe került, magamat e szakmányra elhatározni. Magányt kedvelő, hallgatag hajlamú ember voltam egész életemben. Hát mi vitt reá, hogy mégis belekontárkodjam a szónoklat mesterségébe? — A polgári kötelesség érzete az, a mi a dadogó Demosthenesből szónokot csinált.«17 A pátosz nem egyedül a szónok sajátossága, és a francia romantika hatása alatt úgyszólván egész Európában kötelező volt. A romantika kétségtelen mesterkélt, cikornyás -rétori stílusa egyes kimagasló képviselőiben — elsősorban éppen Victor Hugoban — a születő forradalom, a felfelé ívelő népmozgalom őszinte pátoszává magasztosul ; már nem henye stílusvilág, mint a romantikusok többségénél, hanem egy nagy és a forradalomtól megindított képzelet egyenértékű kifejezése, amely maga is agitációs erővé, a haladó eszmék előrevivő tényezőjévé változik. Ebből táplálkozik Kossuth stílusa is és talán igaza van Beksics Gusztávnak — nemcsak Kossuthra, de az egész március előtti Európára nézve — »csak így diadalmaskodhatott egy régi társadalom, ósdi viszonyok ellenálló erején.«18 Kossuth cikkformájának hatását bizonyítja, hogy nemcsak a kortársak — s elsősorban a márciusi fiatalok — követték, de egyes szófűzései, mondásai szállóigévé váltak.19 Kossuth tudatos nyelvújító is volt : a vezércikk szó nem tőle származik, de mai értelmében ő használta először. Az ő szavai : bevégzett tény, fejlemény, kedélyes, keresztkérdés, közgazdaság, közjog, közszellem, megvitat, szárnyvonal, védvám.20 A nyelvújításról cikket is írt.21 Kossuth stílusa — egyöntetű megállapítás szerint — nem népies. Csakhogy az értekező próza, a cikkforma a szándékolt népiességnél semmivel sem áll kibékíthetetlenebb ellentétben. Arany János joggal leckéztette Vas Gerebent nyegyvennyolcas néplapjának »pimaszkodó« modora, keresett parlagisága miatt. Kossuth »elég értelmesnek tartá a magyar népet a művelt nyelv és modor 12 Kosáry, i. h. 13 Ferenczy, i. m. 309. 1. 14 I. h. 15 V. ö. Dénes Szilárd: K. L. a szónok. Bp. 1908. 49. 1. 16 II. 1. 17 Iratok, II. 131. 1. 18 I. m. 60. 1. 39 Dénes i. m. 25. 1. 20 Tolnai Vilmos : A nyelvújítás. Bp. 1929. 172-173. 1. 21 PH. 1841. jan. 25.