Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1954. 42. évfolyam
Tanulmányok - A Rákóczi-kor irodalma és publicisztikája. I. Esze Tamás előadás. II. Köpeczi Béla hozzászólása. III. Részletek Klaniczay Tibor hozzászólásából. IV. Esze Tamás előadása 10–24. p.
Nem célom ezeknek a munkáknak a tartalmával foglalkozni, inkább külföldi hatásukat szeretném lemérni. A korábbi kutatók közül sokan azt állították, hogy ezek a kiadványok lényegében nem értek célt, a külföld nem vett tudomást róluk s ezért nem is járulhattak hozzá a magyar ügy igaz állásának ismertetéséhez. Ennek az állításnak a hamisságát a francia publicisztika példáján igyekszem bebizonyítani. A francia központosított monarchia már a XVII. század első felében felismerte a közvélemény irányításának fontosságát s ezért 1632-ben engedélyt adott egy Théophraste Renaudot nevű orvosnak, hogy hetilapként megjelentesse a Gazette-et, amely az udvar érdekeinek megfelelően ismertette nem annyira a belföldi, hanem főleg a külföldi eseményeket, s ezek között a magyarországi híreket is. A Rákóczi-szabadságharc kitörése után a német és holland sajtó elsősorban a francia udvart vádolta a felkelésért, a francia intrikák eredményét látta ebben, s nem szűnt meg hamis híreket is költeni a XIV. Lajos által nyújtott pénzbeli és katonai segítségről. Tudjuk, hogy XIV. Lajos sohasem volt hajlandó szerződést kötni Rákóczival, de azt képtelen volt letagadni, hogy kapcsolatban áll vele. Ezt a kapcsolatot azért sem lehetett letagadni, mert a hollandiai francia újságok a szigorú határzárlat ellenére is behatoltak Franciaországba és tájékoztatták a francia közvéleményt a dolgok állásáról. Ha a Gazette kezdetben próbált is tagadni, később mind nyíltabban és nyíltabban állott ki a magyarok mellett. Jellemző példaként említhetjük meg, hogy amikor Rákóczi 1708-ban tiltakozott az ellen, hogy a Gazette a magyarokat — mint a külföldi sajtó általában elégedetleneknek, makontenseknek (mécontents) nevezte, a szerkesztő utasítást kapott, hogy ezentúl konfederáltak (confédérés) elnevezést használják. Bonac, lengyelországi francia követ írja ezzel kapcsolatban Rákóczinak 1708. március 29-én : »Parancsot adtak a párizsi újságnak, hogy ezentúl a magyarokat konfederáltaknak nevezze s ezt előbb is megtették volna, ha tudták volna, hogy ezzel örömet szereznek Felségednek és a nemzetnek. Ez a levél egyébként világosan utal arra is, hogy milyen volt a viszony a Gazette és a francia külügyminisztérium között. A Gazette magyarországi anyagát részint német és holland újságokból, másrészt a külügyminisztériumtól kapott értesülésekből s végül tudósítóitól gyűjtötte össze. A magyarországi híreket általában Bécsből, esetleg Gdanskból (Danzigból) keltezte s általában egy hónappal később tudta közreadni, mint ahogy az esemény megtörtént. 1706. november 27-én például »helyszíni tudósítást« közölt Kassáról (a kassai levél október 12-én kelt), melyben a Rákóczi táborában tartózkodó francia tiszt leírja a város ostromát és hősies védelmét, ismerteti Rabistin seregének siralmas állapotát. A Gazette híradásai általában kigúnyolták a császáriak győzelmi jelentéseit, igyekeztek kisebbíteni a magyar vereségek jelentőségét és részletesen ismertették a magyar győzelmeket, hangsúlyozták, hogy a béketárgyalások nem vezethetnek eredményre s kiemelték a magyarok Habsburgellenességét. A Gazette sokáig nem hisz a szatmári béke hírének sem, s amikor azt megerősítik, akkor is hangsúlyozza, hogy Rákóczi nem adta beleegyezését, sőt kész folytatni a harcot. A Gazette általában krónikaszerűen regisztrálta az eseményeket s nagyon kevés magyarázatot fűzött hozzájuk. Ez semmiképpen sem elégíthette ki a közvéleményt, de magát az udvart sem. XIV. Lajos uralkodásának második szakaszát a hanyatlás jellemzi. A hódító háborúk kimerítették az országot, a colberti politika megbukott, csődbe juttatta a mezőgazdaságot. A parasztság elkeseredése felkelésekben tört ki, a burzsoázia és az arisztokrácia egy része is elégedetlen volt, s különböző okokból és más és más szándékkal változást kívánt. A Hollandiába menekült hugenották ezt az elégedetlenséget igyekeztek táplálni új hazájukban kiadott időszaki lapjaikkal és pamfletjeikkel. Az abszolút monarchia érdeke megkívánta, hogy a támadásokra valamiképpen válaszoljon. Vauban marsall egyenesen azt ajánlotta a királynak, hogy szervezzen egy pamfletírógárdát, amely harcba szállhat a hollandiai francia publicisztikával. Abban a sajtóharcban, amely ilyen módon kialakult a két tábor között, jelentős szerepet játszott a magyar kérdés is. A hollandiai francia sajtó gúnyosan mutatott rá arra, hogy míg XIV. Lajos a legnagyobb kegyetlenséggel nyomja el a camisardok felkelését, addig támogatja a törvényes királyuk ellen fellázadt magyarokat, hogy míg az országban pusztít a nyomor, pénzbeli segíséget nyújtanak a magyar "felkelőknek s hogy ezek révén igyekeznek ismét a török segítségét megnyerni Ausztria ellen. Ezekkel az állításokkal szemben érveket kellett szembeállítani, s az érveket a francia sajtó és pamfletirodalom Rákóczi publicisztikájából merítette. Az udvar először a szépirodalmi jellegű Mercure galant c. folyóiratot állította propagandája szolgálatába. A folyóirat, amely egykor Thökölyről, Zrínyi Ilonáról közölt híreket, most elég részletesen ismerteti a magyarországi eseményeket s közli a Recrudescant szövegét is. Legérdekesebb a mi szempontunkból az 1705. októberi száma, amely Burnet angol püspöknek aországi protestánsokhoz írt levelét közli francia fordításban. Az angol püspök fél azagyar protestánsokat, tegyék le a fegyvert, s álljanak vissza a császár hűségére, mert aki törvényes uralkodója ellen emel fegyvert, az megsérti magát az istent is. A francia folyóirat vitába száll az angol püspöknek ezzel az állításával s a következőket írja : »A levél, 2 Irodalomtörténet 17