Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1954. 42. évfolyam
Tanulmányok - A Rákóczi-kor irodalma és publicisztikája. I. Esze Tamás előadás. II. Köpeczi Béla hozzászólása. III. Részletek Klaniczay Tibor hozzászólásából. IV. Esze Tamás előadása 10–24. p.
A természet, a hazai folyók is részeseivé válnak itt a küzdelemnek, zavarossá válik a vizük az ellenség átkelésekor. A hódítókkal szemben ellenséges folyók motívuma felhívja a figyelmet a népi költészet természetszemléletének a megváltozására is. A szabadságharc országot járt, németet vert katonája többet lát a természetből, mint amikor csak a jobbágyi robotot nyögte : Kis-Küküllő, Nagy-Küküllő Gyönyörű folyása, Nyárád vize, kedves íze, Rózsa az illatra, bő terméssel határidat Isten látogassa! Korábban aligha elmélkedett a Küküllő gyönyörű folyásán. A Nyárád jó ízét azelőtt is méltányolta és valami paraszti célszerűségnek megfelelően most is elsősorban ezért szereti, de ittmár azt is hozzáteszi, hogy »rózsa az illatja«. Ezt a többletet a szabadságharc hozta, s ez emeli az éneket a költőiség oly magas fokára. A hazai táj szépségei iránt van már szeme a parasztnak, különösen a viszontlátott szűkebb haza, Erdély esetében, amely a kifosztott Magyarországgal szemben — valóságos Tündérországnak tűnik képzeletében. A természet szépségeinek ábrázolásában egészen virtuóz sorok megalkotására is képes az ismeretlen népi költő . Könnyen csörgő, kövön pöngő Amaz Kis-Aranyos. Itt még a köveken tovairamló hegyi folyócska zuhogását is tudja hangutánzással és ötletes belső rímmel érzékeltetni. Említettem, hogy a kuruc katona elbeszélése nem formálódik történetté, hanem külön álló képek sorozata. Bizonyos időbeli sorrend mégis van benne : Budától, Egertől, a Dunától, Tiszától egyre közelebb kerülünk szülőföldjéhez. És ezzel együtt növekszik a költő szeretete, lelkesedése, néha valóságos áhitata az ábrázolt vidékek iránt. Erdélyt szebbnek tartja, mint Magyarországot, Erdély többi részénél szebbnek a Székelyföldet, s ezen belül is a legszebbnek szülőföldjét, Háromszéket , Marosszékrl, Udvarhelyrl Megyek Háromszékre, Szépségérül térségére, Nincs mása Erdélyben, Isten tartsa szaporítsa Gabonáját benne! Elbeszélése végére érve, a katona felszabadultan, lelkesen üdvözli »édes lakóföldjét«, majd a két zárószakaszban a felesége, vagy a kedvese felel neki, és jókedvre, örömre szólít fel mindenkit. Kitűnő szerkezeti megoldás, hogy csak itt az ének végén szerepel maga a hazatérés ténye, amely pedig időben megelőzi a tánc kezdetét. Az események valóságos sorrendjében a feleség szavai után következnének a katona táncra hívó felszólításai, melyek a vers elején állnak, így valóságos körforgás jön létre képzeletünkben : újra kezdődik a tánc, s újra az elbeszélés. Az időbeli sorrendnek ezzel a pompás felcserélésével, illetve a jelen és a múlt egymásmellettiségével, elérte a költő, hogy énekét a tánc vidám képeivel intonálja és a költemény végére a tiszta, hamisítatlan emberi érzések harmóniájához emelkedjék fel. De további magyarázgatás helyett álljon itt a befejező három strófa: Egészséggel, békességgel Édes lakóföldem, Kit sóhajtott és óhajtott Ez napokban szívem, K Ám!hogy inték, beletépek, Megindul a lelkem. Egészséggel, idvösséggel Édes szép szerelmem, Isten hozott és hordozott Örvendetes hírben, Itthon már ülj és velünk légy Együtt szeretetben! 21