Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1954. 42. évfolyam
Kisebb közlemények - Németh G. Béla: A Koszorú 74–85. p.
ADATOK ÉS ADALÉKOK NÉMETH G. BÉLA A KOSZORÚ Az irodalmi ellenzék egyik folyóiratáról.) Irodalomtörténetünk egyik legkevésbbé ismert és szinte teljesen föltáratlan szakasza az Arany öregségétől Adyig terjedő időszak. A nagyokról — Mikszáthról, Vajdáról, Reviczkyről, sőt még Komjáthyról, Tolnairól, elvétve Peteleiről is — jelent meg egy-egy cikk, tanulmány, a korszak irodalmi élete, írói közélete azonban majd egészében ismeretlenségbe sülylyedt. E korszak irányainak, írói csoportosulásainak, törekvéseinek és kísérleteinek , irodalmi életének feltárásához, megismeréséhez és feldolgozásához alkalmas módszernek látszott ez időszak irodalmi lapjainak feldolgozása. A következő dolgozat ennek a munkának egy része. Elsőnek ebben a munkában a Petőfi Társaság lapját, a Koszorút dolgoztuk fel, mert helyzeténél fogva melegágya, gyűjtőmedencéje, fókusza lehetett, vagy lehetett volna a hivatalos irodalommal szembenálló irányoknak. Az azonban, természetesen, semmiképen sem lehet igénye és feladata ennek a dolgozatnak, hogy a Koszorúban szereplő egyes írók egész működéséről adjon képet és mondjon ítéletet, célja mindössze a lap minél teljesebb bemutatása. 1879 január 1-én Koszorú címmel a Petőfi Társaság kiadásában új, nagynyolcadrét alakú folyóirat indult meg. A címet több régi magyar szépirodalmi lap viselte, legutoljára Arany János magas színvonalú lapja a hatvanas években. A címválasztásra sem a szerkesztői programmban, sem egyebütt a lapban nem találunk magyarázatot, utalást. Az első szám borítólapján Szana Tamás aláírásával meglehetősen sovány, színtelen, jellegtelen, általánosságokban maradó programm olvasható, mely inkább előfizetési felhívás, semmint szerkesztői programm. Szól arról a nemzetmentő küzdelemről, melyet az irodalom Bach kormányzása idején vívott. »Ne adja az Ég, hogy még oly sötét napok virradjanak ránk, mikor e küzdelem újra szükségessé válhat még«, — mondja e küzdelemre visszatekintve, majd a következőkben határozza meg az új lap célját és jellegét : »... Társaságunk fél, hogy nemzeti sajátságainkból kivetkőzve a hazafiság nálunk csak puszta szóvá, üres fogalommá változik«. Ez ellen a jelenség ellen kíván küzdeni a Koszorú, e »tisztán szépirodalmi tartalmú havi folyóirat«. De sem a Társaságtól féltett hazafiság, nemzeti gondolat tartalmát, sem annak veszélyeztetőit nem határozza meg közelebbről. Hasonló hangú, hasonló tartalmú felhívást bőven olvashatunk e korban, bármilyen »egylet«, részvénytársaság alakulásáról, új lap megjelenéséről lett légyen is szó. Ehhez a beköszöntőhöz csatlakozik a kiadónak, Rautmann Frigyesnek a következőkben összegeződő, elsősorban nőolvasókra számító felhívása : A lapotoly kiállításban kívánom nyújtani, hogy a legnevesebb külföldi folyóiratokkal versenyezhesse» s minden olvasóasztal méltó díszét képezze«. Ezekben az években az ország legtekintélyesebb, hivatalosan is támogatott, reprezentatív szépirodalmi lapja, a Budapesti Szemle magánelőfizetőinek száma nem haladja meg a hétszázat. Pedig az olvasókedv általában növekszik — az előző évben alakul meg az első igazán modern nagy, kapitalista lapvállalkozás, a Légrády-féle Pesti Hírlap, — a lapok gomba- 1A Koszorút 1879—84-ig Szana Tamás szerkeszti, 1885-ben Ábrányi Emil veszi át a szerkesztést, de már ekkor igen nagy szerepe van Palágyi Menyhértnek . 1886-ban Ábrányi neve mellé kerül Palágyié is a lap homlokára »főmunkatárs« megjelöléssel s a lap szerkesztését és irányítását ebben az évben nagyobbrészt ő végzi. A kiadó 1879—80-ban Rautmann Frigyes, 1881—85-ig Aigner Lajos, végül 1886-ban Székely Aladár.