Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1958. 46. évfolyam
Kisebb közlemények - Kossuth Lajos kiadatlan levele Wesselényi Miklóshoz. (Bev.: Oltványi Ambrus, közl.: Harcos Ottó.) 452–457. p.
s minket, hogy Oroszországban a magyar irodalmat elsősorban a radikális-demokratikus körök népszerűsítik. Ez már a legfontosabb tények egyszerű felsorolásakor is szemünkbe ötlik : Petőfi első orosz fordítója M. L. Mihajlov, forradalmi demokrata, a Szovremennyik munkatársa. A magyar irodalomról az első átfogó, tudományos igényű cikket a radikális demokratikus Russzkoje Szlovo közli 1861-ben. Ugyanitt jelenik meg Vörösmarty Szózatának első orosz fordítása 1865-ben, az orosz haladó erők számára oly nehéz időkben. Az 1859—61-es forradalmi helyzetet a forradalmi erők szétzúzása, a reakció megerősödése követte. Csernisevszkijt száműzik, Piszarevet, a Russzkoje Szlovo főszerkesztőjét sok más forradalmi demokratával együtt bebörtönzik. 1865-ben fejezik be a cári csapatok a lengyel forradalom kegyetlen elfojtását. A fordítás P. Weinberg haladó költő és műfordító munkája, kinek sok, a társadalmi visszásságokat ostorozó éles szatírája jelent meg a Szovremennyikben és Gerzen külföldön kiadott Kolokoljában. Főként Heine, Victor Hugo és Goethe műveiből fordított. Szózatfordítása hűen kifejezi Vörösmarty versének gondolatait ; szép jambusos orosz vers, mely alkalmas arra, hogy az olvasók szívében olyan hangulatot ébresszen, mint az eredeti. Hibája azonban, hogy nem őrzi meg Vörösmarty költeményének tömörségét. Terjedelme kb. kétszerese az eredetinek 3 14 nyolcsoros szakaszból áll. Kímelése olyan, mint a Szózaté. A Russzkoje Szlovo politikai okokból történt betiltása után a folyóirat szerkesztője és legtöbb munkatársa a 60-as évek egyik leghaladóbb folyóiratánál, a Gyelonál folytatta munkáját, s ettől kezdve a Gyelo vált a magyar irodalom népszerűsítésének központjává. 1872—73-ban 55 Petőfi verset közölnek a Gyeloban s itt találjuk 1872-ben a Szózat második fordítását, amely már Vörösmarty neve alatt jelenik meg, a címet zárójelben magyarul is jelölik. Ez a fordítás sokkal közelebb áll a magyar szöveghez, mint az előző, jóval tömörebb is annál : 60 sor, tehát csak négy sorral hosszabb, mint az eredeti. Szintén jambusos és rímes hűek a Szózat rímeléséhez. Nem szakaszokra, hanem három részre oszlik. A fordítót D. álnév jelöli, lehetséges, hogy e mögött Vaszilij Ivanovics Nyemirovics Dancsenko rejtőzik. Az elmondottakból kitűnik tehát, hogy a szabadságharcról daloló magyar költőket Oroszországban elsősorban a haladó orosz irodalom képviselői népszerűsítették, akikhez e költészet, főleg eszmei tartalmánál fogva a legközelebb állt. Meggyőződésünk, hogy a múltszázadbeli haladó orosz folyóiratok átnézése sok olyan értékes adatot hozna napvilágra, amely fenti állításunkat méginkább alátámasztva újabb oldalról világítaná meg a XIX. századbeli orosz magyar irodalmi kapcsolatok kérdését. KOSSUTH LAJOS KIADATLAN LEVELE WESSELÉNYI MIKLÓSHOZ Jegyzetek a levélhez Az 1832 és 1848 közé eső másfél évtizedben Kossuth és Wesselényi lényegében folyamatosan (ha nem is mindig egyforma intenzitással) leveleztek egymással. (Huzamosabb — kényszerű — szünetet csupán Kossuth fogságának 1837-től 1840-ig terjedő ideje jelentett.) A mindkettejük pályafutására, valamint reformkori történelmünk számos mozzanatára vonatkozólag értékes adalékokat szolgáltató levélváltás nagy részét — különösen Kossuth leveleit — már korábban közzétették. Jakab Elek a Történeti Lapok 1875-ös évfolyamában publikált néhány levelet, további darabokat közölt Ferenczi Zoltán Széchenyi és Kossuth írói harca c. tanulmányában, majd ugyanő tette közzé a Történelmi Tárban a Kossuth-levelek zömét. Számolnunk kell azonban további, a kutatás előtt eddig ismeretlen levelek felbukkanásával. Ilyen az itt következő Kossuth-levél is, amelyet Pécsett, a Wesselényi-család egy kései, 1945-ben Erdélyből Pécsre költözött leszármazottjának, Béldiné, Wesselényi Pálma leányának, Béldi Erzsébetnek családi levéltárában fedezett fel Harcos Ottó. A levél, melyet Kossuth nyolcrétre összehajtott sima papírra írt, 1843. január 4-én kelt — tehát egy olyan időszakban, amelyben a két politikus levelezése bizonyos politikai események következtében különösen élénkké vált. Az e levelet megelőző, illetve nyomon követő darabokat Ferenczi közölte említett. г A verset itt nem Vörösmarty, hanem Leopardi neve alatt közlik „Magyar dal" címen. Ennek okát még nem sikerült megtalálnunk (Z. -K.) . Lehet, hogy ez közvetítő fordítás hibája, amelyre azonban még nem sikerült rábukkannunk. (Z. — K.) 4 Nen azonos a híres színházi rendezővel. Uj Magyar Szemle. (1900) 225-240., 372-407. ш * Ferenczi Zoltán : Kossuth Lajos kiadatlan levelei br. Wesselényi Miklóshoz. Tömnelmi Tár (1902) 161 -193., 321 -345.