Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1960. 48. évfolyam
Műelemzés - Hangay Zoltán: Rejtő István: Mikszáth Kálmán, a rimaszombati diák 220–222. p.
tárgyába (ez minden élményszerűen friss írásnak feltétele és követelménye), hanem a jelenségek megítélése során is egészen tárgyán belül marad. Ennek a szemléletmódnak az a következménye, hogy az avantgardista költészettől eltorzított világkép a modern világ képeként tűnik fel, az avantgardista költészet pedig — az előbbi előfeltételből logikusan következőleg — modern realista költészetté válik. A vers irracionalista tartalma és szétesett formája úgy jelentkezik, mint a modern valóság adekvát kifejeződése, a XIX. és a XX. század költészete közötti különbség az elavult és a korszerű költészet viszonyára egyszerűsödik, a XX. századi költők közötti elvi különbség eltűnik; ha nem a XIX. századi líra epigonjai,akkor mindnyájan „modern költők", akik között csak egyéni különbségek vannak. S éppen ez a kérdés ugrópontja. Bonra az avantgardista művészetet nem a XX. század nagy összefoglaló, a valóság ellentmondásait vissza, tükröző, de egyben magasabb egységbe állító valóban modern és valóban realista művészek (József Attila, Tomas Mann stb.) oldaláról szemléli, s így általános következtetéseit pusztán azoknak az egyes mozzanatoknak alapján vonja le, amelyek az elvileg különböző művészeket összekötik. Felfigyel ugyan az izmusok lehiggadására, a forma záródására, a hagyományokhoz való visszatérés egyes mozzanataira, de ebből inkább csak az avantgardizmus túlzásainak lekerekedésére következtet, az avantgardista költészetnek a modern realista költészettől való megkülönböztetéséig már nem jut el. Pedig csak ennek a megkülönböztetésnek az alapján lehet eldönteni, hogy a modern költészet sokféle és sokszínű próbálkozásaiból mi az, ami valóban alkotó jellegűnek bizonyult, s mi az, ami pusztán kísérlet maradt. Egri Péter REJTŐ ISTVÁN: MIKSZÁTH KÁLMÁN, A RIMASZOMBATI DIÁK Akadémiai Kiadó, 1959. Irodalomtörténeti füzetek 27. 107. „Szeretett tanáromnak, akinek köszönhetem, hogy író lettem" — ezzel az ajánlással ajándékozta Mikszáth a Jó palócok díszkiadását volt tanárának, Baksay Istvánnak. Ez az ajánlás arra figyelmeztet, hogy Mikszáth írói egyéniségének kialakulására is jelentős hatással voltak iskolai évei. A Rimaszombatban eltöltött évekhez új kalauzt jelent Rejtő István munkája, melyet természetét tekintve, leginkább forráskiadványnak tekinthetünk. Először adja ki Mikszáth összes, részben még címről is ismeretlen, önképzőköri munkáit, teljes képet ad iskolai előmeneteléről és a rimaszombati gimnáziumról. A dolgozat felépítése arányos. Első fele (Az iskola és diák c. I. rész és a Mikszáth a rimaszombati gimnázium önképzőkörében c. fejezet bevezető része) megrajzolja sokszor száraznak látszó, de igen beszédes adatokkal azt az iskolai környezetet, mely Mikszáthot körülvette. Rövid iskolatörténeti bevezető után ismerteti Terray Károly, az első igazgató figyelemreméltó célkitűzéseit (A Rimaszombatban egyesült protestáns gimnázium első évi programja), melyekben leszögezi a latinmagyar világ visszavonhatatlan letűntét és célul a nemzeti művelődést jelöli meg, majd magas követelményeket állít a tanárok és diákok elé. Itt azonban a tanulmány, legalább is fogalmazásában, félrevezetőnek tűnik. Ugyanis megdöbbentően modernül hat a testi fenyítéktől való óvás, melyet teljes súllyal látszik alátámasztani Rejtő István azzal a következtetéssel, hogy a tanári kar átrostálódása is a magas követelményekből adódott. Kálniczky Géza tanulmánya után, kinek 192£ben még sikerült, más szempontból, teljesebb adatokat gyűjtenie Mikszáth diákéveiről, ezeket a megállapításokat helyes értékükre szállíthatjuk le. Nem a testi fenyíték mellőzéséről, hanem csak, szintén újításnak ható, ésszerű használatáról lehet szó. Ezután következik a tantestület bemutatása életrajzi vázlatokkal. Ez az első teljes kép Mikszáth tanárairól. Várdai Béla és Gyöngyösy László munkája nem említi Fábry Jánost, csak Baksayt és Szeremleyt, legkedvesebb tanárait, Rubinyi Mózes viszont Mikszáth megemlékezése nyomán különösen Fábryval foglalkozik, míg Terrayról csak Kálniczky Géza ír. A képet Rejtő kiegészíti még az önképzőköri fejezetben, hol megismerjük Terray Károlynak, az önképzőkör elnökének, és Baksay Istvánnak irodalmi, illetőleg történelmi és pedagógiai eszményeit, elveit. Rejtő István több helyen hangsúlyozza, hogy ma már le kell mondanunk a teljes kép rekonstrukciójáról. Hogy mégis milyen sokat sikerült adnia a rendelkezésre álló adatok összegyűjtésével, az csak akkor tűnik 220. •I. m. 17., 22., 24.1. •I. m. 10., 11. I. 1 . 111. 11. I. 1A hasonlóságok felfedése természetesen igen tanulságos. 81. m. 26., 27. 1.