Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1961. 49. évfolyam
Kisebb közlemények - Sáfrán Györgyi–Szij Rezső: Kner Imre levelezéséből 155–171. p.
dászkongresszuson, ahol meglepetéssel állapította meg, hogy nemcsak ismerik munkásságát, de mint a kor egyik legavatottabb nyomdászát értékelik: „látom, hogy a világ legelső tipográfusaival tartanak egyenrangúnak, holott az itteni tipográfia bámulatosan fejlett, sőt némely vonatkozásban jobb, mint a német és az angol... Mind nagy tisztelettel nézett rám s mind teste, mit szólok munkáikhoz" — írja feleségének. Talán maga is érezte levelezése személyen túli és felüli értékét, erre vall a lelkiismeretes gond, amivel ezt a kb. 8—10 poliméternyi leveles anyagot rendezte és őrizte. A gyomai nyomdában ma is meglevő üvegfallal elválasztott dolgozó fülkéje egyik falát foglalták el a szekrények, amelyekben levelezését íróik szerint csoportosította. A neveket nyomtatott betűkkel maga írta a borítékokra, íme az egyik felírás: „APÁM". Benne gondosan gyűjtve Kner Izidor levelei, kisebb-nagyobb följegyzései. A levélgyűjtemény 1951-ben állami kezelésbe került. Jelenleg a szegedi levéltárban őrzik. A levélírók között a két világháború alatti és közötti szakmai, irodalmi és művészeti élet minden jelentős képviselője megtalálható. Babits Mihály, Balázs Béla, Bartók Béla, Berény Róbert, Fáy Dezső, Fitz József, Franyó Zoltán, Fülep Lajos, Füst Milán, Gellért Oszkár, Haiman Hugó, Hevesi Sándor, Hevesy Iván, Jaschik Álmos, Kaesz Gyula, Kaeszné Lukáts Kató, Karinthy Frigyes, Király György, Kodály Zoltán, Kósa György, Kosztolányi Dezső, Laczkó Géza, Lányi Sarolta, Lányi Viktor, Lesznai Anna, Major Henrik, Mata János, Molnár Antal, Móra Ferenc, Móricz Miklós, Móricz Zsigmond, Ortutay Gyula, Pap Károly, Radnóti Miklós, Rippl-Rónai József, Szabó Dezső, Szabó Lőrinc, Szép Ernő, Tolnai Gábor, Tóth Árpád,Turóczi-Trostler József stb. stb. Az alábbiakban Kner Imre levelezésének irodalomtörténeti vonatkozású darabjaiból közlünk néhányat. 1. Laczkó Géza — Kner Imrének Igen tisztelt Uram ! Szíves fölszólítására van szerencsém értesíteni, hogy a kérdéses regény kiadásának joga még tulajdonomban van s elvben nem látom akadályát, hogy az Ön kiadásában jelenjék majd meg, de természetesen ,,a háború után" időmegjelölés oly tág és sajnos, nyúlós valami, hogy a részletek megbeszélése már most szükségesnek mutatkozik. Az eszme (az, hogy vidéken működő kiadócég jelentős tényezővé váljék a magyar szellemi életben) igen rokonszenves már csak azért is, mert eggyel több kiadócég újabb lépés ahhoz az ideális állapothoz közeledőben, melyben nem kell sok érdemes kisebb-nagyobb embernek a megjelenéstől eltiltva távolról, hogy úgy mondjam, kéziratból szemlélnie a nyomtatott irodalom kevés igazi nagyságát és sok hitványságát; de rokonszenves azért is, mert anyagilag, üzletileg is elősegítené az irodalom decentralizálását, mert ma író valamilyen fővárosi lapon, folyóiraton kívül állóan nincs, ami nagy baj, nem az írónak ugyan, se a folyóiratnak, hanem magának az irodalomnak az, de nagy, mert így csak a kisebb műfajok prosperálhatnak s a nagy eposz-féle regények egy „Háború és béke" például fogamzásuk pillanatában beleáporodnak íróik lelkébe s meg se születnek, mert ma majd minden könyvnek keresztül kell előbb folynia a hírlapok, folyóiratok zsilipjein. Ezért tiszta csoda, hogy a „Német maszlag török áfium" nem maradt kéziratban. A Nyugat egy egész évét végig kísérte januártól karácsonyig. Valami 280 Nyugat-oldal, vaskos könyv lenne belőle. Kiadványait érdeklődéssel várom s szíves üdvözlettel vagyok híve Laczkó Géza 1916. jún. 22. Budapest, II. Lövőház u. 26 2. Szabó Dezső — Kner Imrének [Lőcse, 1918.] Igen tisztelt Uram ! Itt küldöm a szerződést, korrektúra küldését majd kérni fogom. Adresszem a jövő hótól kezdve más lesz, annak idején tudatni fogom. Laczkó Géza: Német maszlag, török áfium. A Nyugat 1913. évfolyamában jelent meg folytatásokban. Könyvalakban 1918-ban jelent meg először Franklinnál, másodszor 1947-ben Dante-nál.