Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1961. 49. évfolyam
Kisebb közlemények - Bisztray Gyula: Arany János két kis rímjátéka 458–459. p.
BISZTRAY GYULA ARANY JÁNOS KÉT KIS RÍM JÁTÉKA Pótlásul összes költeményeihez írók, költők műhelyforgácsai csak addig maradhatnak eredeti helyükön, nyugalmi állapotukban, míg az illető író, költő „összes művei"-nek kritikai kiadására nem kerül sor. A teljesség igényével föllépő kritikai kiadásban minden írott szónak, a legcsekélyebb irodalm emléknek is helye van. Arany János hagyatékában, hátrahagyott írásai közt különösen sok a műhelyforgács, töredék, rögtönzés, rímjáték. A művészi alkotómunka vagy a hivatali robot (folyóirat-szerkesztés, akadémiai titkárság) rövid szüneteiben egy-egy föllélegzés, kinyújtózkodás, a költő kedvenc kifejezésével szólva — „kommódó" minden ilyes játék szavakkal, rímekkel, ötletekkel. . . Másutt (a „Magyar Könyvszemle" 1959. évi 1. számában) méltattam már, történeti keretbe ágyazva Arany János Összes Művei 1951-ben megindult kritikai kiadásának nagy jelentőségét. Ugyanakkor azonban hibáztattam azt a — már Petőfi kritikai kiadásában is sajnosan tapasztalt — helytelen szerkesztési eljárást, hogy a Kisebb költeményekéi,köt.)gyűjteményéből kiszakították s külön kötetbe foglalták a Zsengék, Töredékek, Rögtönzések (VI. köt.) csoportját. Ezzel a megkülönböztetéssel ugyanis a szigorú időrendet követelő kritikai kiadás feltűnő engedményt tett a „népszerű kiadások" szempontjainak. Értjük a jószándékot ! A tendencia az volt, hogy Arany János már az első kötet első lapján nevéhez méltó jeles költeménnyel szerepeljen. Ezért kezdődik az I. kötet Válasz Petőfinek c. versével (1847) nem pedig az 1839-ből való Elégiával ! Kár volt a kétféle versanyagot különválasztani ! A kész, érett kisebb költeményeket és a zsengéket, töredékeket, rögtönzéseket együtt, egyfolytában, szoros időrendben kellett volna közzétenni , így részint világosabban kitűnne a termékenyebb időszakok és a hallgató évek láncolata, másrészt pedig a szalontai, a nagykőrösi és a pesti évek életrajzi keretét is egységesebben szemlélhetnék. Egyébként is a töredékek és rögtönzések egy részét sokszor csak egy hajszál választja el attól, hogy a rangosabb I. kötetbe, vagy az igénytelenebb VI. kötetbe soroltassanak. Az egészen más dolog, hogy a nagyközönségnek szánt, népszerűsítő gyűjtemények efféle minőségi megkülönböztetéseket alkalmaznak a szerkezeti elrendezésben. De itt, Arany János első kritikai kiadásában a kisebb költemények összességét időbeli sorrendjükben szerettük volna látni ! Nem egyedül vallom ezt a felfogást, mert Arany János összes költeményeinek 1955. évi három kötetes gyűjteményét (a Szépirodalmi Könyvkiadó úgynevezett „biblianyomó papíron" készült ízléses kiadásában) Keresztury Dezső ugyanezen elv szerint rendezte sajtó alá, vagyis időrendben egyesítette a kritikai kiadás I. és VI. kötetében különválasztott verseket. Pedig hát a Szépirodalmi Könyvkiadó inkább népszerűsítő, mint tudományos „profillal" dolgozik ! A kritikai kiadás VI. kötetének A szerkesztői évekből című ciklusába (128. stb. 1.) kívánok beilleszteni két szervesen odatartozó,kiegészítő darabot. Nem rajtam múlt, hogy ezek a kötetből kimaradtak ! Egy beszélgetésünk alkalmával felhívtam Voinovich Géza figyelmét Arany János verses szerkesztői üzeneteire, illetőleg rímjátékaira. Voinovich akkor jelezte, hogy azokat is be fogja sorolni a kisebb költemények gyűjteményébe. De— úgy látszik — megfeledkezett róluk, mert kiadásában mindössze egy verses szerkesztői üzenet-féle szerepel (A Három pipa utca című, VI. köt. 128. 1.), melyet már Arany László is fölvett a Hátrahagyott Iratok (1888) I. kötetébe (401. 1. ). Pótoljuk tehát a kritikai kiadásnak és az összes költemények 1955. évi kiadásának ezt a két tartalmi hiányosságát. Az egyik rögtönzés a Szépirodalmi Figyelő 1862. május 22-i számában (II. évf. II. félév, 3. sz. 48. I.) a szerkesztői üzenetek közt lappang. Arany ezt az üzenetét Tompa Mihályhoz .