Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1961. 49. évfolyam
Műelemzés - Bessenyei György: Nagy Péter: Szabó Dezső indulása 67–69. p.
SZEMLE NAGY PÉTER: SZABÓ DEZSŐ INDUL Szabó Dezső, veszedelmes ideológiákat hordozó, problematikus életművének nem mindig jóhiszemű legendáit s az ismeretek híjáról árulkodó egyéb tévedéseket és félreértéseket Nagy Péter könyve megnyugtató módon oszlatja szét. Ezáltal nemcsak a magyar irodalom történetének, s a XX. századi közgondolkodásnak egy izgalmas fejezetét nyújtja, hanem az ellenforradalom révén napfényre kerülő nacionalista és egyéb reakciós ideológiák, sőt, a felmelegített „Szabó Dezső kérdés"-nek is világos, helyes értékelését adja. Aktualitása azonban távol áll az anakronisztikus erőltetettségtől, nem a jelen kérdéseit vetíti vissza a múltba, hanem a múlt kérdéseit világítja meg úgy, hogy azok a ma problémáira is feleljenek. Igaz, könyve éppen ott fejeződik be, ahol Szabó Dezső tulajdonképpeni hatása kezdődik, a Tanácsköztársaság bukásával. A fontosabb problémák megválaszolása azonban mégsem marad el, részben azért, mert Szabó Dezső mint alkotó ekkorra már kialakul, lényeges újat ezután nem sokat hoz, csak a korábbi gondolatait, stíluseredményeit variálja; részben pedig azért nem, mert az eddig tárgyalt részt szerzője oly alapossággal, körültekintéssel alkotta meg, hogy minden túlzás nélkül elmondhatjuk: a „Szabó Dezső probléma"-t tisztázta. A könyvnek fenti kitűnőségein kívül még számos, — és valljuk be, nem nagyon gyakori — erénye van. Megemlítendőnek tartom elsősorban a módszerét. Az életmű alapos elemzésén túl kitűnő portrét ad, mely szervesen egészíti ki a művek megértését. Legfeltűnőbb itt az az arányos, szinte matematikus pontossággal kiszámított mértéktartás, ahogyan renkívül gazdag anyagával bánik. Az író életének egyes megnyilvánulásait, fiatalkori benyomásait, párizsi útjának tapasztalatait, egyetemi évei alatti olvasmányait, tanulmányait, a különböző hatásokat, "sőt gyermekkorát és családja körülményeit, szülei jellemrajzát, mind úgy tálalja elénk, hogy az az egész tanulmány felépítésének egyik téglája, az egész konstrukció szerves eleme lesz. A személyes kapcsolatait, rokon- és ellenszenveit is rendre kapcsolatba tudja hozni az író világnézetével, anélkül, hogy ez a kapcsolat steril, emberi motívumoktól mentes, pusztán ideológiai képződménnyé válnék. De mindezek, a művek elemzésével, sőt sokszor az író világnézetével közvetlen kapcsolatba nem hozható tények soha és sehol nem keltik bennünk az író hálószobájának függönyét kajánul fellebbentő magatartásnak még csak gyanúját sem. Ugyancsak ezt mondhatjuk el a művekre vonatkozó adatok felhasználásáról is. A könyv anyaggazdagsága mennyiségileg is tiszteletre méltó. Eldugott és alig vagy egyáltalán nem ismert napilapokból és folyóiratokból kutatott fel eddig ismeretlen, de az író pályájának megértéséhez nagyon is fontos dokumentumokat, anélkül, hogy saját felfedezéseinek nagyobb jelentőséget tulajdonítana a többinél, ezeket is a legpontosabb mértékkel építi be munkájába (pl. Szabó Dezső székesfehérvári szereplése). De a mennyiségi gazdagság mellett, sőt fölötte, ott van "egy minőségi, gondolati gazdagság is. A Szabó Dezső-portré ennek következtében nő túl az írói arckép keretein, s válik a magyar irodalomtörténetbe beillesztendő fejezetté. Ez a gondolati gazdagság, ez a sok oldalról való bemutatás igazít el bennünket ennek a bonyolult életműnek az útvesztőiben. Mindenre kitérni nem tudok, ezért csupán a két legfontosabbat említem meg. Az első az, hogy Szabó Dezső eredetinek, „sajátosan magyar"-nak hitt ideológiája ha újszerűnek hatott is, de egyáltalán nem eredeti. A másik pedig, ami ennél is fontosabb, hogy megmutatja: Szabó Dezső szubjektíve olykor jószándékú, nemzetét és népét féltő törekvései mint váltak akaratán kívül reakciós.