Bóka László szerk.: Irodalomtörténet, 1961. 49. évfolyam

Kisebb közlemények - Sáfrán Györgyi–Szij Rezső: Kner Imre levelezéséből 155–171. p.

ADATOK ÉS ADALÉKOK SÁFRÁN GYÖRGYI —SZÍJ REZSŐ KNER IMRE LEVELEZÉSÉBŐL "... egyszer talán az egész ország tudni fogja mit veszi tett benne... kora legnagyobb nyomdásza volt." Fülep Lajos Az irodalomtörténet mindig szoros kapcsolatban állt a nyomdászattal. A tipográfus a könyv előállításában látja mestersége végső célját. Ebben látta Kner Imre is: ,,... sorsom hozta magával, hogy behatolhattam sok mindenbe, amivel mások nem törődtek eléggé és összehozott az életem néhány fontos emberrel. A körülmények változása okozta, hogy ezekből a találkozásokból nem lehetett egy kerek, egész dolgot összehozni és olyan kiadói tevékeny­séget teremteni, amelynek maradandó hatása lett volna" — írja Fülep Lajosnak. (1943. ápr. 11.) Kner Imre (1890—1944) 1912-től, tehát huszonkétéves korától irányította a gyomai Kner Izidor-féle nyomda kiadói tevékenységét. A különböző korok könyvstílusának tanulmányozása közel vitte a régi magyar iroda­lomhoz. így támadt az ötlet, hogy Király György válogatásában és Kozma Lajos illuszt­rációival — a kor tipográfiai köntösében — megjelentesse a ,,Három cseppke" néven emlegetett kis könyveket: a Hét legendát, Heltai Fabuláiból és a világias tárgyú víg és szomorú történetek gyűjteményét. E vállalkozás folytatása volt a Magyar Klasszikusok 12 kötete : Balassi, Zrínyi, Csokonai, Vörösmarty, Petőfi, Madách önálló kötetekben, míg Virág, Ányos, Faludi, Batsányi stb. antológiákban szerepelnek. Szinte érthetetlen, Arany miért hiányzik a sorozatból. A másik nagy vállalkozás a Monumenta Literarum c. sorozat 24 füzete. Ez a világ­irodalom kisebb terjedelmű remekműveit adja korukra jellemző tipográfiai stílusban, a kül­földieket a legkitűnőbb magyar műfordítók tolmácsolásában. A Magyar Klasszikusok és a Monumenta Literarum kiadásával párhuzamosan a modern magyar irodalom és művészettörténet termékeiből is adott ki. Ez irányú erőfeszítéseit közöny­nyel fogadták nemcsak a hivatalos irodalmi körök, de még a sajtó liberálisabb frontja is. Ennek okát — egy Szabó Lőrinchez írt levélben — elmondja: alig van lap, mely ne volna érdekelve valamelyik kiadónál vagy nyomdavállalatnál. Ráadásul majd minden szerkesztő­ségben ült egy-két olyan ember, akinek kéziratát nem tudta kiadni. Az írókkal, művészekkel való levelezés valósággal életszükséglete volt. „Magam is szeretek levelet kapni és írni, de ennek érthető okai vannak. Itt annyira elszigetelten élek, hogy a levelezés az egyetlen kapocs köztem és a világ, illetve azok között az emberek között, akikhez fűz egyáltalán valami. De persze emellett rengeteg üzleti levelet is kell irnom s így sokszor unom és bele is fáradok a levelezésbe". (Szabó Lőrincnek, 1923. jan. 10.) Ennek ellenére nem ritka a 8—10, sőt 15 oldalas levél sem. Levelezése technikai titkaiba is saját vallomása vezet be ugyanebben a levélben: „kézírásom rossz és ideges vagyok ahhoz, hogy kézzel írjak, el se is tudná olvasni. Viszont géppel roppant gyorsan írok magam saját kezűleg és így a géppel írt levelemnek is megvan az a közvetlen formája, ami a diktált levélnek sohasem lehet meg — de arra, hogy letisztázzam a levelet, vagy hogy a hibákat javítgassam, elkerülgessem, sem időm, sem türelmem nincsen." Később, amikor a külső körülmények mind nehezebbé váltak, szinte utolsó emberi menedéke a levelezés. 1941. március 23-án írja Móricz Miklósnak, akihez sok közgazdasági jellegű megbeszélés izgalma és meleg barátság fűzte: „mára egy szabad pihenő napot csinál­tam magamnak, ami azt jelenti, hogy tízre jöttem be, de máris annyi az írnivalóm, hogy dél­után is itt kell ülni. Az élet kereken egész, hozzátartozik az eszmecsere is magamhoz való emberekkel. Nem tudom tehát a Veled való levelezést és még néhány emberrel valót leépíteni, mert ebből nekem effektív károm lenne... Olyan racionalizálás, amely ezt kapcsolná ki, nagy marhaság volna. Ez azt jelenti gyakorlatilag, hogy ez a levél nem teher és nem köteles­ség, hanem fontos dolog, amelyet okvetlen el kell végezni, de amellett esetleg van olyan fontos is, hogy egy konkrét pénzt hozó üzleti ügyet is szabad miatta hátra tolnom." — Levelezésében az irodalomtörténeti vonatkozások mellett sok értékes és érdekes adat található a könyvművészet hazai és külföldi értékelésére is. 1923-ban Göteborgban járt nyom­5* 155

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék