Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1970. 2/52. évfolyam
A Társaság munkájából - Juhász Ferencné: Két író a századfordulón. Bródy Sándor és Justh Zsigmond 121–125. p.
124 A Társaság munkájából Justh világosan látja osztályának halálraítéltségét, dekadenciáját. Regényének hősével elmondatja ezt a sokat jelentő szót: Fuimus, voltunk. 1888-ban megjelent egy novellája a Magyar Szalonban, címe: A jövő nemzedékekért. A novella arról szól, hogy a fajta gyönyörű virága a szép, arisztokrata Kálnokyné megöli az unokatestvérével kötött házasságából származó idegbeteg fiát és púpos lányát, majd saját magát lövi agyon. Biológiai szemléletű, naturalista novella, szuggesztív erővel fejezi ki Justh véleményét, ítéletét. Másutt a fajta vad menteni vágyása, a megoldás kétségbeesett keresése kap művészi formát, így a kiválás genezise harmadik kötetében, Justh legjobb regényében, a Furmusban, amelynek, földbirtokos hősét, Czobor Ádámot egy parasztlánnyal házasítja össze. A kisbérleti rendszerrel megoldott földreform, a parasztsággal felfrissített fajta elgondolása ez, később Szabó Dezsőnél jelentkezik ismét. A modern konzervativizmus, az ideál-realizmus, szintetikus szocializmus eszméje, ahogyan ez az irányzat a Társadalomtudományi Társaság 1904-es vitáján nevezte magát. Individuális elképzelés, amely a keresztényi szeretet, az altruizmus kifejlődésétől várja a társadalom reformját, az ember, a szegénység és gazdagság problémáinak megoldását. A magát szocialistának, forradalmárnak valló Bródy is, a „lelki szocializmustól", az egyéniség változásától, egy új értékrend kialakításától reméli azt a mindent felfrissítő, az élet fejlődésének akadályait elsöprő forradalmat, Messiást vagy bármi mást, ami a jövendőt biztosíthatja. Más indítékú célok és indulatok ezek, és lényegében mindkettő irreális, de mindkettő hisz az emberben, az ember változásra való képességében, a jóra való hajlamában, a művészet, a szó erejében. Ez a hit, az egyén változása mint a társadalmi kérdéseket megoldó legfőbb és egyetlen tényező, korunkban olykor naivitásnak hat vagy romantikusnak, de végső soron, amennyiben ez már a tágabb értelemben vett erkölcs kérdéseihez kapcsolódik, mutatja a szecesszió jövő felé irányuló társadalmi, közösségi indulatát és az emberrel való együttérzését, humanizmusát. Európai jelensége a szecessziónak a népművészet és a primitív művészet iránti érdeklődés. Olyan forrásvidéknek látják ezt a kor művészei, ahol az ember érzései, gondolatai, a világról való elképzelései eredeti formájukban találhatók meg. Justh az ősi görögség egyetemes életfilozófiájának őrzőjét látja a parasztságban. Célja az, hogy a parasztságban rejlő tehetségeket felszínre hozza, és a magyar parasztot az egész világon ismertté tegye. Elméletében sok rokonszenves vonás és sok ingoványos elképzelés keveredik össze, viszont sok kitűnő, máig hatásos novellát írt a parasztság életéről. (Legnagyobb párizsi sikerét a Puszta könyvével aratta.) Bródy drámát és novellákat írt, amelynek hősei, hősnői parasztok. Mindkettőjük látásmódja naturalista, ábrázolásmódjuk azonban szecessziósan stilizált.