Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1970. 2/52. évfolyam
A Társaság munkájából - Juhász Ferencné: Két író a századfordulón. Bródy Sándor és Justh Zsigmond 121–125. p.
121 A Társaság munkájából JUHÁSZ FERENCNÉ KÉT ÍRÓ A SZÁZADFORDULÓN* (BRÓDY SÁNDOR ÉS JUSTH ZSIGMOND) Amikor a századforduló rendkívül változatos irodalmából figyelmünket két olyan író felé fordítjuk, akiket születésük azonos, 1863-as, dátumán kívül látszólag semmi nem kapcsolhat össze, akkor ezt azért tesszük, hogy a korszak művészetében található azonosságot, a tegnap modernségének a természetét kutassuk. Bródy Sándor és Justh Zsigmond különböző származású, különböző mentalitású, különböző életű író. Nem is nagyon szerették egymást. Justh a naplójában „éhes farkashoz" hasonlítja Bródyt. Bródy sznob szépléleknek tartja Justhot, noha emellett kölcsönösen nagyra becsülték egymás tehetségét, amint a levelekből és más szövegekből ugyancsak kitűnik. Van közöttük hasonlóság is: mindketten programosan naturalista regényírók. Eszményképük a nagy orosz regény mellett a francia próza, Bródynak elsősorban Zola, Justhnak a Goncourt-testvérek. A naturalista igénynek megfelelelően mindketten nagy, az egész társadalom életét átfogó regényciklust terveznek. Justh A pénz legendájának előszavában írja: „Meg kell vizsgálni a társadalmi osztályokat, mi használható belőlük?" „Regényciklust akarok írni — így a fiatal Bródy —, megírni ezekben ama benyomásokat, melyeket a mai társadalom, ez a kaotikus, forrongó Új Magyarország tesz rám. Szeretném ezt az átmeneti kort jellegzetes részeiben megrazolni. Kezdeni az általános problémákon, átmenni a külözösbe." A nagy, mindent magába foglaló regényfolyamot nem írták meg. Hogy paradoxonnal fogalmazzunk: Justhot a halál, Bródyt az élet akadályozta meg ebben. A különbségek és a hasonlóság mellett a két íróban és a kor egész művészetében van egy lényeges azonosság és ez a szecesszió. A szecesszió a századforduló művészi lázadása volt, amely azoknak az ellentmondásoknak a talaján jött létre, melyek Európát a 90-es évektől egyre érezhetőbben szétfeszítették, s később világháborúhoz vezettek. A 20. század egyik nézőpontból a fokozódó jólét, a prosperitás, a liberalizmus és a demokratizmus kibontakozása . Korreferátumnak készült a Magyar Irodalomtörténeti Társaság orosházi vándorgyűlése (1969. ápr. 11—13. századvégi vitájához.