Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1973. 5/55. évfolyam
Dokumentum - Agárdi Péter–F. Majlát Auguszta: Révai József jegyzetei Horváth János: Petőfi Sándor című monográfiájához 220–280. p.
228 Dokumentum két idevágó tanulmányára utalunk: Petőfi-képünkről című, 1958-as írása újra megjelent a Kritikus ponton c. tanulmánykötetben (Bp. 1972.), Révai József Petőfi-képéhez című tanulmányát a Párttörténeti Közlemények 1972/2. száma közli. Annyit azonban ehelyütt is meg kell említeni a fenti gondolat illusztrálásaként, hogy a magyar marxista irodalomkritikát, a tudományos Petőfi-kép formálódását döntő módon serkentette az, hogy az 1940-es évek második felében a népi demokrácia társadalmi-politikai küzdelmeivel párhuzamosanáttételesen azt segítve, de következményeként is) előtérbe került a Petőfi-kérdés. Nemcsak a centenáriumi ünnepségek, hanem egy egész — az alapvető történelmi alternatívák között döntést hozó — periódus tükreként, hiszen — Révai megfogalmazását múlt időbe téve — : „a magyar demokrácia kereste őseit". A későbbi torzulásoknak, a Petőfi-eszmény hamis normává emelkedésének s ezzel párhuzamosan József Attila háttérbe szorulásának nem Révai 1946—48-as (lényegében helyes koncepciójú) tanulmányai az előrejelzői, az „okai", még akkor sem, ha később maga Révai is vezető exponense volt (olykor Petőfire célzó megjegyzéseiben is) a dogmatikus szűkítésnek. Ahogy Pándi Pál megfogalmazta tanulmányában: különösen értékesek a dogmatizmus előtti és az 1948 utáni periódus irodalomszemléleti különbségének érzékeltetése szempontjából az alább közölt 1946-os Révai-jegyzetek. Hiszen „. .. a szellemi élet káros centralizmusa következtében az ő Petőfitanulmánya valósággal törvénnyé merevedett, gondolatmenetének hangsúly-megoszlása — amelyben a felszabadulás utáni esztendők történelmi aktualitásai tükröződtek — receptté vált, szuggesztív megfogalmazásai a sok ismétlés következtében elvesztették eredeti vonzerejüket, s a szellemi centralizmus légkörében nem igen nyílott lehetőség arra, hogy a tanulmány vitatható pontjai körül egészséges viták bontakozzanak ki. S ha ehhez még hozzátesszük, hogy Révai Petőfi-felfogását is az 1948-at követő évek erősödően dogmatikus szellemén szűrtük át, akkor világosabbá válik a Petőfi-kép elferdülésének mechanizmusa". (Id. kötet 23.)