Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1974. 6/56. évfolyam
Műelemzés - Bodri Ferenc: Horváth Gedeonné: Irodalmi szakkör az általános iskolában 491–493. p.
Tanári tagozat XI és valóság c. levélregényét, Vajda Péter A nap szakaszai és a Dalhon c. prózaverseit, Bozzai Pál Kelet könyveit, de főként Czakó Zsigmond Leona c. drámáját. A lírában Vörösmarty A Cuttenberg-albumba c. műve „tükrözi elsőként halhatatlanul az új gondolatot". (I. 445.) Az 1839. szeptember 5. előtt keletkezett vers (s nem 1840-ben, ahogy a korábbi kiadások mondották) a braunschweigi Heinrich Meyer által kiadott emlékalbumban jelent meg. A filozófia közelébe emelkedő gondolati költészet már a Csongor és Tündében s a Pázmán c. epigrammában megjelenik; már ezekben észrevehetjük a készséget „az emberi egyetemesség méreteiben való gondolkodásra". Ebben a versben az utópista szocializmus hatása abban látszik, ahogy „Vörösmarty előrelátja az eljövendő igazságos kort", s abban is „ahogy a feléje vezető utat elképzeli". (I. 445.) Pándi véleménye itt nem egészen egyezik a tankönyvben találhatóval, mely szerint Vörösmarty a megoldást a reformkori haladó nemesség utópiája alapján képzeli el. A műben a felvilágosodás lírájában használatos képek fonódnak össze „az új felvilágosodás lírába oltott motívumaival: az emberségre javuló emberiség, a világtanácskozás, a felismert és kimondott igazság képeivel és gondolatával". (I. 446.) A Gondolatok a könyvtárban című versben megjelenő „újabb szellem" és „új irány" nem az utópista szocializmus lírai elnevezése. Azonban ez „mint óhajtott, de kétséggel körülvett program" jelenik meg. „Az ,újabb szellem' fogalmán alighanem a demokráciát kell értenünk". (I. 447.) A tankönyv erről azt mondja, hogy ezzel „az utópista szocialisták tanítására céloz a költő". Pándi ezt túlzásnak tartja. A lényeg az, hogy ezek az elnevezések az utópista gondolatok ismeretében fogalmazódtak költészetté. Arra, hogy Vörösmarty ismerte az utópista elméleteket, a következőkből is gondolhatunk: 1827 —32-ig szerkesztette a Tudományos Gyűjteményt (s itt az új eszmék képviselőire gyakran utaltak) . Pulszky feljegyzéséből tudjuk, hogy ismerte Lamennais Paroles . . . -ját; levelezésében gyakran „tűnnek fel olyan fejtegetések, amelyek az új eszmékkel koncentrikus gondolatkörben helyezkednek el" (I. 449.), s ezek hatását Kemény Zsigmond is elismerte Vörösmarty-emlékbeszédében. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az ő költői pályáján központi helyet foglalnak el az újszociális eszmék. A Guttenberg-albumba sem tételes politikai állásfoglalás, s „ezért nincs okunk pálfordulást látni Vörösmarty 48-as nyilatkozataiban, amelyekben — immár a forradalmi hullámzás közepette — szembe fordult a tulajdon ellen szót emelő ,túlzók'-kal". (I. 451.) Amikor ő 1848-ban fellépett „a kommunisztikus izgatás, illetve perspektíva" (I. 453.) ellen, akkor — annak ellenére, hogy nem helyeselte a tulajdonviszonyok megváltozását — mégis papírra vetette az igazságos társadalom utópiáját.