Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1979. 11/61. évfolyam
Műelemzés - Tóth András: Justh Zsigmond naplója és levelei. [Kozocsa Sándor.] 673–678. p.
Szemle 673 elhárítására vall, hogy egyes híres (köztük nyelvtudományi!) műveknek, továbbá folyóiratoknak, intézményeknek s - ami ezúttal igazán bántó - a költők köteteinek, kiadásainak rövidített neve-címe után után is pontot tesznek. Tehát: CzF., BpSzb., EPhK., BPDr. (Regélő Pesti Divatlap , RPD1, pont nélkül helyett) stb. Nem teszünk pontot persze az ilyenek után sem: V (: Versek első kötet), ÖM (: összes művei vagy munkái), ÖK (: összes költemények vagy költeményei), PÖM (: Petőfi összes művei) - a szerkesztők mindezek után pontot tesznek . .. Nem, nem végeztem a 3 (!) soros [kihúzatik] szócikk kapcsán felmerülő ellenvetéseimmel, így például máig se tudom (bár lehet, egyszer már tudtam), mit jelent a (kétszeres) kettőspont, a ~ (tilde) és a kötőjel a szócikk e részében: ,,\(tőism.) ".. . Ám még a látszatát is el akarom kerülni annak, hogy ez a néhány sor mindenáron kötekedni akar egy igen érdemes, derék sorozat-mű 2. kötetével. Az I. kötet megjelenésekor summázott nagyrabecsülésemet továbbra is fenntartom, mostani megjegyzéseimet már a következő írói szótár szerkesztőinek szántam, s nem is azzal a rendíthetetlen magabiztossággal, hogy tévedhetetlen nézeteket hirdetek urbi et orbi, csupán azzal a reménnyel, hogy a Petőfi Szótár számára elkésett (s korántsem mindenre kiterjedő) megjegyzéseimmel még nem késtem el a hamarosan útnak indítandó új írói szótár szerkesztési elveinek kidolgozásáról. Szeretném remélni, hogy a leendő szerkesztők nem fogadják meg az It említett recenzensének tanácsát, miszerint (természetesen az övén kívül) ne hallgassanak senkire, ne fogadják el senki észrevételeit. (Akadémiai, 1978.) MARTINKÓ ANDRÁS JUSTH ZSIGMOND NAPLÓJA ÉS LEVELEI Érdekes, nem mindennapi, tragikus sorsú embert mutat be az előttünk fekvő kötet: a 19. század második fele irodalmi és társadalmi közéletének egy eddig kissé méltatlanul mellőzött alakját, Justh Zsigmondot (1863-1894), aki itthon és a nyugati világban élénk figyelemmel kísért minden szellemi áramlatot, művészeti irányzatot és megnyilvánulást. Mindenre érzékenyen reagált; széles körű volt személyes ismeretségi köre, így naplója mellett jelentős levelezése is. Regényei, novellái, újságcikkei és kritikái jó megfigyelőkészségről tanúskodnak. A paraszti életről szóló alkotásai és sokat tárgyalt