Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1981. 13/63. évfolyam
Filológia - Kovács Sándor Iván: Zrínyi epigrammáitól a „Magyar szonettek”-ig 181–214. p.
208 Filológia megszületett Az epigramma teóriája is a fiatal Bajza József műhelyében (1826). A tanulmányt Vörösmarty kérte és közölte a Tudományos Gyűjteményben, Bajza azonban Kölcseyre és Vörösmartyra nem hivatkozik, csak Kazinczyt, „a magyar epigramma teremtőjét" bálványozza, nem átallván „oly szép fényben" feltüntetni, hogy „az epigrammatista Goethe mellett . . . állhat". Hunyadit és Zrínyit annál inkább emlegeti, egyenesen azt mondja: ők azok, akik „hazai históriáink barátjai előtt" is „oly ismeretesek", mint a görögségnél a mitológia.69 Hunyadi és Zrínyi tehát mintegy a magyar mitológiát testesítik meg, s nem is tündöklik kettejüknél fényesebb csillag a magyar epigrammaköltészet egén! Csak Vörösmartyről szólva elég utalni Nándorról (1823) és Hunyadi halála (1833), illetve Zrínyi a költő és Sziget (mindkettő: 1830) című epigrammáira. Vörösmarty Zrinyi-epigrammái epitáfiumok: Zrínyi a költő „E lantot, koszorútlant bár Violája kezétől, Mely Szigetet zengé s hősei áldozatát, És e rettenetes szablyát, sok erősnek ölőjét, Melyre »ne bántsd a magyart!« jelszavam írva vagyon, Zrínyi, hagyom neked, oh haza! és gondjaidba ajánlom, Zrínyi, az éneklő s a diadalmi vezér." Sziget Honfi! ha föllépendesz düledék várára Szigetnek, Sírva ne említs szót sajnos eleste felől: Ott hős Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak: Gyönge panasz-szózat bántja nagy álmaikat.70 Vörösmarty ekkor már túl van a Szigeti veszedelmet is visszhangzó Zalán futásán (1825) és nagy Zrínyi-versén (1828).71 s most ugyanúgy 1298. (Itt jelzi Szauder J., hogy nézete szerint a Rebellis vers „Kölcsey korábbi versei közé tartozik, 1815-25 között".) Kölcsey epigrammáiról és Zrínyi-verseiről Szauder József: Kölcsey Ferenc. Bp. 195. 167-172, 256-257. 6 9 Bajza József Válogatott művei. Kiad. Kordé Imre és Tóth Dezső. Bp. 1959. 129-139,491-492. 7 "Vörösmarty M. Összes művei. Id. kiad. 87-88. •"Vörösmarty Zrínyi-élményéről, Zrínyi-motívumairól lásd Tóth Dezső: Vörösmarty Mihály. Bp. 1974.220, 63, 104-105, 108-110, 203-208.