Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1981. 13/63. évfolyam
A Társaság munkájából - Szabadságharc – önkényuralom – kiegyezés. Vita a Magyarország története VI/1. kötetéről. 228–270. p.
266 A Társaság munkájából 266 Mert én a Nép Barátját nem minősítem konzervatív orgánumnak - azt a Nacsády József idézte véleményt ugyanis, hogy ez „a legpecsovicsabb lap széles e hazában", nem én vetettem róla papírra, hanem Petőfié (s ő is alighanem csak hirtelen haragjában) -, de, irányadó cikkeinek kicsengését figyelembe véve, nem minősíthetem a lapot egy a liberális vezetőkörökénél baloldalibb álláspont kifejezőjének sem. Sőt azt kell mondanom, hogy ha mégis volt valamelyes különbség a forradalom vezetőkörei és a lap által képviselt parasztpolitika között, ez inkább az előbbiek, mintsem az utóbbi javára mutatható ki. S ezt az sem feledtetheti, hogy a lap világrahozatalában Petőfi és Arany is közreműködött. Hiába bábáskodtak ugyanis a lap körül mindketten, a lap tényleges irányvonalát a szerkesztői munkát szilárdan a maga kezében tartó Vas Gereben az ő várakozásaikra fittyet hányva alakította ki,mint ezt a rajtuk hamarosan eluralkodott csalódottságról tanúskodó közismert megnyilatkozásaik is kellőképpen bizonyítják. S az persze igaz, hogy Pálfi Albert is követett el baklövéseket a Marczius Tizenötödikében (magam is fölemltek egy ilyet kézikönyvkötetünk 134. lapján), meg az is igaz (s a 218-219. lapon nemkülönben kiemelem magam is), hogy Táncsics eleinte szintén egyértelmű elismeréssel nyilatkozott a márciusi jobbágyfelszabadításról; ezek azonban náluk - Vas Gereben ömlengéseitől eltérően — nem egy mindvégig töretlenül képviselt politika megnyilvánulásai, hanem csak alkalmi vagy átmeneti kitérők voltak. Amint a Nép Barátja általam adott jellemzését az sem cáfolja, hogy olykor Petőfi meg néhány más neves költő is írt a lapba. Elvégre (mint kötetünk 407. lapján előadom) Vasvárival is megesett, hogy publikált az Esti Lapokban, s ez - gondolom - mégsem fog olyan hitet kelteni bárkiben is, hogy az Esti Lapok ettől megszűnt békepárti szócső lenni (vagy hogy Vasvári ekkor csatlakozott a békepárthoz). Azt tehát, hogy a Nép Barátját egyszer-egyszer Petőfi is megtisztelte kézirataival, véleményem szerint ugyanígy nem lehet e lap javára magyarázni, hanem pusztán arra, hogy Petőfi is ki akarta aknázni azt a széleskörű publicitást, amelyet ez az orgánum magas példányszámánál fogva képes volt biztosítani dolgozótársainak. Az pedig, hogy példának okáért Czuczor is írt a Nép Barátjába, még kevésbé lehet ok ana, hogy a lapban ne a liberális nemesi vezetőkörök parasztpolitikájának népszerűsítőjét lássuk, hiszen ennek a politikának tökéletesen meg "1848 augusztus 16-án Arany Jánoshoz intézett levelében. Petőfi Sándor Összes Művei VII (szerk. Kiss József és V. Nyilassy Vajna), Bp, 1964, 165.