Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1983. 15/65. évfolyam
Filológia - Urbán Aladár: Petőfi-mozaik 1848-ból 941–955. p.
942 Filológia küldötteit figyelmeztette a pozsonyi országgyűlés vezető szerepére. Kossuth ismeretesen kemény szövegében azután kövér betűkkel szedte az „azt eltiporni készt" befejező szavakat, közölve azt is, hogy e nyilatkozatot zajos helyeslés követte. A fővárosban megjelenő Marczius Tizenötödike 5. számában, március 23-án nem hagyta ugyan szó nélkül a Budapesti Híradó provokatív magatartását, de megelégedett azzal, hogy leszögezze: a pozsonyi lap ócsárolja a március 15-i forradalmat. S jóllehet két nap múlva a Pesti Hírlap is visszautasítja Vidának egy Batthyány személyét érintő valótlan hírét, majd március 26-án Vahot Imre a Pesti Divatlap hasábjain mindkét dolog miatt elmarasztalja a „régi kigyóbőrében" megmaradt pozsonyi szerkesztőt, a pesti radikálisok lapja többé nem tér vissza a kérdésre. Vahot együttérzésének kifejezésére - idézett cikkében még megereszt egy fenyegetést: „Szíveskedjék a gúnyíró úr közénk jönni s ezeket ismételni, és majd megmutatjuk neki, hol vannak az emelő karok." A fejlemények azonban azt sejtetik, hogy Vida minősíthetetlen támadása szóbeszéd tárgya volt Pesten az ifjúság köreiben, s Vahot idézett fenyegetése ennek visszhangja. Ezt bizonyítja az, hogy a Budapesti Híradó április 8-i száma a címoldalon közöl egy állítólag Pesten, április 5-én kelt és Vida Károlyhoz intézett levelet. A „Tekintetes Vakond Úr!" megszólítással kezdődő levél elöljáróban hangsúlyozza: nem testület nevében ír - arra a szerkesztő nem méltó -, hanem csak a maga nevében. Mondanivalójának lényege: „Ha ön még egy pecsovics sort irand gyalázatdús lapjában a pesti n.e.m. (nagy érdemű municipiumot? ) és forradalmat csak távolról is érintőleg, nem soká szivandja ön az istenségét! Azonban elhozandja ön a bőrét Pestre: leszünk tímárok!" Az ezt követő, talán szándékosan képzavarokkal teli kioktatás végén mondja a levél: „Vívni akart önnel egy igen nemes költőnk, de annak lábzsaruját megoldani sem érdemes ön. Tehát csak ezt mondom: egy sort se ám, nyomorú hazátlan bérkocsis!" A levél aláírója: Kovács Boldizsár, nyilván álnév - ha Vida Károly valóban kapott ilyen levelet. Témánk szempontjából ez azonban nem is fontos. Ugyanis akár április 5-én, a fővárosi újabb forradalmi hullám elmúltával kelt Pesten a levél, akár Vida hamisította azt, ez utóbbi is csak azt bizonyítaná : híve volt annak, hogy „nemes költőnk" párbajra készült őt kihívni! Ellenkező esetben számolnia kellett valamiféle cáfolattal, tiltakozással, amire - tudomásunk szerint - nem került sor, így valószínűnek tartjuk azt, hogy a személyében - és eszméiben - megtámadott költő első dühében valóban párbajozni akart, s barátai beszélték le róla a méltatlan ellenfél miatt. Ha létezett a levél, akkor egyébként nem kell kizárnunk a lehetőségét, hogy arról többen tudtak, s