Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1991. 22/72. évfolyam
Műelemzés - Dobos István: Juhász Géza levelesládája 218–222. p.
JUHÁSZ GÉZA LEVELESLÁDÁJA Juhász Gézával kegyesen bánt az utókor. Élete Debrecen sorsával nőtt össze, s emlékét évtizedek óta hűséggel ápolja az alföldi városban élő barátok, tanítványok áldozatos közössége. A családtagok és az egykori eszmetársak álhatatos munkálkodása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az irodalomszervező tudóshoz írott levelek válogatott gyűjteményével az irodalomtörténész immár kezébe veheti a hagyaték összes számottevő dokumentumát, s az életmű szinte valamennyi kortársénál világosabban állhat előtte. Úgy véljük elég, ha e helyütt emlékeztetünk a Juhász Izabella szerkesztésében megjelent impozáns méretű Juhász Géza Emlékkönyvre, az önálló műként is kiadott Juhász Géza bibliográfiára, A debreceni Ady Társaság bibliográfiájára, vagy a terjedelmes kötetben közzétett Csokonai-tanulmányokra. Juhász Géza sokféleképpen szolgálta az irodalmat a változó időben. A hagyatékában fennmaradt közel félezer levél arról győzi meg olvasóját, hogy Juhász Géza életének egyik legtermékenyebb időszaka egybeesett az Ady Társaság működésének fénykorával. A kötet jelentékenyebb irodalomtörténeti dokumentumai energikus szervező munkásságához kapcsolódnak. A levelesláda számos emléket őrzött meg a pezsgő szellemű Ady Társaság jelesebb eseményeiről, a névadó költő születésnapja körül tartott évenkénti Ady-ünnepségekről. Ismeretes, hogy három számottevő irodalmi egyesület működött Debrecenben a két világháború között. A konzervatív szemléletű Csokonai Kör az akadémikus hagyományok tiszteletére nevelte a város művelt közönségét. A Szépmíves Céh a legszélesebb értelemben fogta fel a művészetpártolás feladatát, s a műkedvelők próbálkozásainak is teret adott. Juhász Géza annak az Ady Társaságnak volt évekig fáradhatatlan szervező munkása, amely ez idő tájt a legszorosabb kapcsolatot tartotta az élő magyar irodalommal. Az irodalomtörténet kutatója az újszerűen hasznosítható, forrásértékű dokumentumokat már korábban is megismerhette, hisz — a kötet szöveggondozójának figyelemfelhívó ajánlásával szemben — napvilágot láttak jó néhány levéllel együtt a Juhász Géza Emlékkönyvben (531—544.) és az Alföld 1985-ös évfolyamának januári számában (52—58.). (A 12., 30., 39., 70., 76., 99., 112., 141., 159., 197., 231., 236., 255., 261., 291., 353. és a 103., 111., 120. és 249. sorszámú levelekre gondolunk.) A könyvet lapozgatva mégis újra jóleső érzéssel vesszük tudomásul, hogy az Ady Társaság érvényt tudott szerezni működésének első évtizedében a művészi érték feltétlen tiszteletének. 1927 és 1938 között szinte valamennyi irodalmi irány jelentős képviselője megfordult Debrecenben. A sok kínálkozó példa közül kiemelhetjük azt a felolvasóestet, amelyen egymást váltotta Veres Péter és Ignotus Pál.