Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1992. 23/73. évfolyam

Műelemzés - Fodor András: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése 382–387. p.

Szemle a borzalmas címlapok és iniciálék tetszettek. Aszondta, válasszak közü­lük, én meg földhöz vágtam az egész mindenséget. Azt írja, nem szé­gyenli , hát nem is szégyellheti, mert abban az időben éppen a nyom­dászat nyakig úszott a talmiban, s talán csak a kívülállónak adatott meg, hogy tisztán lásson. Az a fő, hogy ma ott tart, ahol, s ha valaki, én tisz­telem és becsülöm az Ön működését, mert én tudom mit jelent s milyen körülmények közt megy végbe." Az egyik ok tehát, amiért a Fülep és Kner közti kapcsolat elmélyül, a kölcsönösen elismert szakmai-művészi kompetencia. Kner elfogadta Fülep elveit a görög művészek megfellebbezhetetlen raffinériájáról, optikai kor­rekcióiról — amikor is „a templomot akkor faragták meg, amikor már állt". Bevallja, hogy a­­konstruktivisták„merev, racionalista és mechanisztikus szemléletével szemben „— új kísérleteiben ő is egyfajta rejtett elevenségre törekszik. A na­gyon is változatos és széttagolt formákból ezt a relatív egyensúlyt"... „szóköztágítással és szűkítéssel, s az axisból való kimozdításával lehetett elérni". S némi meglepődéssel nyilvánítja ki, „hogy e percben összes ismerőseim és barátaim közt senki sin­csen, akinek véleménye erre nézve mérvadó volna nekem, csak az Öné". Fülep pedig természetesnek tekinti, hogy éppen ő a megbízható ítész, hiszen nem laikusként ajánlotta például a szóközökkel való szabadabb já­tékot. Már 17 éves korában korrektorként, később Párizsban, 1907-től Itá­liában, mindinkább híve lett a tiszta tipográfiának. „Londonban stb. olyan időkben látogattam könyvtörténeti kiállítá­sokat, mikor nálunk még híre se volt ilyesminek. Szóval vén róka va­gyok ezen a téren s nincs semmi meglepő azon a megjegyzésen, amit a szóközökről írt, — s most is csak azt mondom: mind a nehézségeket s az okokat is, melyeket Ön ír, ismerem — de ma már Kner Imréről azt tartom, hogy mindent meg tud csinálni, amit akar!" A levélbeli első kapcsolatot lelkipásztori működése első színhelyéről, Medináról Fülep kezdeményezi, ír neki további állomáshelyeiről, Dombó­várról, Bajáról is, Zengővárkonyba pedig személyes látogatásra invitálja. A találkozás gondos tervezgetése, várakozó izgalma közben meglepetve lát­juk, Kner az ideig még egyáltalán nem járt a Dunántúlon. 1932 augusztusá­ban Pécsről megy ki hozzá egyetlen délutánra. Nem sok ideje maradt tehát arra, hogy a legszebb faluként emlegetett kis község környezetének termé­szeti szépségében megmerítkezzen, de lelkilápot bőven kapott vendéglátó.

Next