Nagy Péter szerk.: Irodalomtörténet, 1992. 23/73. évfolyam

Műelemzés - Fodor András: Fülep Lajos és Kner Imre levelezése 382–387. p.

382 Szemle Národné Divadlo vendégjátéka Tibor Rakovsky rendezésével (1970. ápri­lis 28-29.), a Szécsi Ferenc készítette és 99 magyar helységben bemutatott Déryné Színház-produkció premierje (1970. november 14.), Ránki György „misztérium-operájának" ősbemutatója (1970. december 4.) és végül a Gi­ricz Mátyás vendégrendezésében színpadra állított gdartski előaddás (1971. szeptember 18.). Finis coronat opus? Koltai Tamás egyike legműveltebb kritikusainknak. Mostani könyve ki­hagyott, nagy lehetőség. Ahogyan könyvkiadásunkat szemléljük, hosszú évekre, netán évtizedekre. Kár érte. (Kelenföld Kiadó, 1990.) KERÉNYI FERENC FÜLEP LAJOS ÉS KNER IMRE LEVELEZÉSE Ritka értékű, tipográfiai megjelenésében is kivételesen szerencsés kiad­vány ez a párbeszédes kötet; két egymáshoz méltó szellem, Fülep Lajos és Kner Imre bontakozó, kiteljesedő, az 1944-es év brutalitásától széttört ba­rátságának dokumentuma. Fülep, ki a házastársi kapcsolatairól inkább hallgatott, igen nagy res­pektussal szólt mindig a közös szellemi, érzelmi alapon létrejött lelki test­vérségről. — A barátság az első szentség! — szokta mondani, s akik éle­te korábbi rétegeiről környezetébe kerülve hallhattak, arról is meggyőződ­hettek, a nyolcvanöt évet megért Géniusznak voltaképpen igen kevés igazi barátja volt. E kevesek egyike: Kner Imre. Futólag ismerhették egymást az első világháború idején, a Vasárnapi Kör (Szellemi Tudományok Szabad Iskolája) révén, ahova apja gyomai mű­helyét később megöröklő, Lipcsében tanult nyomdász, Balázs Béla és Lesz­nai Anna delegáltjaként került. Kettejük levelezése azonban nem ekkor, hanem bizonyára 1910-ben kezdődött, amikor Fülep a Firenzéből elindí­tott A Szellem című filozófiai folyóirat ajánlott tervezőjeként először ta­lálkozott az ifjú Kner munkájával. A kor szecessziós divatja szerinti orna­mensektől a megrendelő dühbe gurult. Legorombító reagálása nem ma­radt fenn, de később (1933-ban) mindketten visszaidézik a nevezetes konf­liktust. „Kellő időben kapott, igen egészséges pofon volt az... — írja Kner — Nekem éppen jókor jött, és ma is hálás vagyok érte." Fülep pedig, aki nem sokkal korábbi levelében a gyomai műhelyből kikerült Szabó Lőrinc kötetet (Te, meg a világ), a maga szigorú ízlése szerint is, immár tökéletes­nek mondja, ugyancsak szóba hozza az eladdig kerülgetett kényes témát. „Szegény Lukácsnak (A Szellem társszerkesztőjének, F. A.) volt mit hallania tőlem, s egyáltalán nem tudta megérteni dühömet, neki azok

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék