Kabdebó Lóránt szerk.: Irodalomtörténet, 1993. 24/74. évfolyam
Tanulmányok - Ferenczi László: Petőfi Sándor 102–151. p.
FERENCZI LÁSZLÓ hallgatott, és mint csontja velejéig liberális ember, nem igényelte a beleszólás jogát. Véleményét azonban alighanem megértette barátja, és évekig lakótársa, hiszen még Petőfi esküvője után is egy lakásban laktak. És amikor Jókai bejelenti házasságát egy színésznővel, az egykori vándorszínész, és színész múltjára mindig, rajongásig szeretett apja ellenében is büszke Petőfi, megszakít minden kapcsolatot barátjával, mert méltatlant vesz el... Baudelaire életművébe beletartozik Gautier hatalmas, dekoratív esszéje, mely valaha a Fleurs du Mal első posztumusz kiadását vezette be, és amelyet, ha tagadnak is, nem érvénytelenítenek az egymással is vehemensen vitatkozó értelmezések. Egyetlen magyar kiadónak sem jutott eszébe, hogy Petőfi verseit Jókai emlékezéseivel vezesse be, holott a „letörölhetetlen dacz" kifejezését Petőfi „halvány szikár arczán" éppen úgy Jókai őrizte meg, sőt talán ő festette is oda, mint ahogy Gautier őrizte meg Baudelaire aszkéta arcát. I. Az évszámok egybeesése néha merő véletlen, máskor meg követelődzően szimbolikus jelentőségű. Követelődzően, mert olyan összefüggésekre figyelmeztet, amelyeket nem lenne máskülönben ihletünk vagy bátorságunk megfontolni. Walt Whitman 1818-ban született, Charles Baudelaire 1821-ben, Petőfi Sándor 1823-ban. Amit ma, a 20. század utolsó negyedében, Magyarországon, modern vagy modern szellemű költészetnek érezhetünk, az tőlük vagy nyomukban - még ha ellenükre is - eredt. Baudelaire, Whitman vagy 104