Kabdebó Lóránt szerk.: Irodalomtörténet, 1997. 28/78. évfolyam

Tanulmányok - Fenyő István: A centralista csoportosulás kezdetei 63–85. p.

FENYÓ ISTVÁN beküldött bolt-címerféle mázolást?" A továbbiakban kifejti, hogy ha a magyar művészeket a vásárlásnál előnyben részesítenék, a külföldiek közül csak a kö­zépszerűek küldenék el gyengébb képeiket. Azt a helyzetet, amikor is a rész­vényesekkel „álhazafiságból a várt remekművek helyett holmi silány mázolá­sokat nyeretnénk", az ő kijátszásuknak minősíti. Az-e a cél, hogy a kiállítást középszerű, vagy éppen kontár-művekkel sáskasereg gyanánt elborítsák? — hangzik fel ismét az újabb szónoki kérdés. A művészet és a művészek egyesek által kötelezően előírt hazafiságára vo­natkozólag Lukács azt a meggondolkodtató elvi problémát veti fel, hogy vajon kit is tartsunk magyar művésznek? „...Azt-e, ki történetből a magyar korona alá tartozó valamely helységben született, ha mindjárt stúdiumait - a külföldön tette, ott telepedett meg, s nyelvre, szokásra, egész gondolkodásmódjára nézve idegen lett? Vagy azokat tartsuk honi festészeknek, kik külföldi születésűek s neveltetésűek ugyan, de a sok versenytárs miatt nemigen boldogulhatván ha­zánkba jöttek, köztünk laknak s magyar pénzen élnek? Vagy csak azon képeket mondhatjuk-é hazai eredetűeknek, melyek festője magyarul beszél?" így a mű­bíráló választmány mellé egy filológiait is szükséges lenne kinevezni, hogy meg­állapíthassa a művész jártasságát a magyar nyelvben - vonja le a tanulságot frappánsan a cikkíró. Egy harmadik, az előbbivel homlokegyenest ellenkező kifogásra is válaszolnia kellett. Arra, amelyet egyes tagok az egyesület hivatalos nyelve, a magyar ellen emeltek. Velük szemben Lukács rámutatott arra, hogy csupán kevés idegenajkú tagúk van, így „...képtelenség volna tőle azt várni, hogy nézeteinek s egész hivatalos munkásságának orgánumává más nyelvet válasszon a nemzetinél, egy oly nyelvnél, mely most már az európai viszonyok mérlegében is nyomni kezd, melynek talán a közel jövendőben hasonló feladás jut, mint vitéz eleink fegy­verének, hogy védfala legyen a művelt világnak egy barbár elem árja ellen" ­kapcsolja be fejtegetéseibe a centralisták közül elsőnek az orosz veszély szem­pontját, amely közrejátszik majd azok Bécshez, a birodalomhoz való viszonyá­nak alakulásában. A nagygyűlés után félesztendővel - elsősorban Grimm Vince szervező tevé­kenységének köszönhetően - a Pesti Redout épületének első emeletén megnyílt az első magyar képzőművészeti tárlat. Ezen 143 művész vett részt, közöttük 20 müncheni, 88 osztrák és egyéb idegen, és mintegy 35-38 magyar és magyarnak számító alkotó - több mint 300 képpel. 6 6 A külföldieket mind Grimm nyerte meg a kiállításnak, s ő érte el azt is, hogy a májusban bezárt bécsi kiállításról a teljes müncheni anyagot fővárosunkba szállították. Ennek révén a centralis­táknak az a célja is megvalósult, hogy a magyar kultúra egyik ága nemzetközi kontextusban szerepelhessen a hazai közönség előtt. Képzőművészetünk intéz­ményesen kezdett bekapcsolódni a közép-európai szellemi vérkeringésbe. A ki­állítás összetétele különben igazolta Lukács Móric álláspontját: Grimm Vince és 82

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék