Tamás Attila szerk.: Irodalomtörténet, 1999. 30/80. évfolyam
Műelemzés - Debreczeni Attila: Szilágyi Márton: Kármán József és Pajor Gáspár Urániája 150–153. p.
SZEMLE századfordulón tud kilépni először saját köreiből a literátor értelmiség legfiatalabb nemzedéke, az érzékeny irodalom tematikája és műfajai jegyében. Az első jelentősebb könyvsikerek, amelyek nem pusztán a popularitás szintjén értelmezhetők, hanem az ún. magas irodalom (persze e fogalom ugyancsak értelmezésre vár) részei is, éppen ekkorra tehetők (lásd például a Himfy és a Lilla esetét). Az Uránia egy vonatkozásban igen közel áll ezekhez: az érzékenységet középpontba állító szövegek meghatározó szerepet játszanak a folyóiratban. A könyv harmadik fő egysége a szerkesztőkre irányítja a figyelmet, akik mellesleg a szerzők-fordítók is. Lényeges, hogy Szilágyi Márton két szerzőről, tehát nemcsak Kármánról, hanem vele egyenrangúan Pajor Gáspárról is szól, s hogy a folyóirat felől nézi őket, s nem fordítva a lapot felőlük. Az áttekintések alapvető szempontját a címek közös szerkezete rögzíti: „ami tudható és ami nem". A Kármánról szóló fejezet főleg e két elem világos felmutatására törekszik, szabatosan elválasztva az adatolható tényeket a különböző valószínűségű feltételezésektől és legendáktól. A Pajor-fejezet maga a felfedezés, hiszen ezt az életrajzot szinte a nulláról kellett felépíteni. Jelentős levéltári forráskutatások eredményeképpen egy terjedelmében is nagyra nőtt biográfia bontakozik ki a könyv lapjain, olyan személyiséggel ismertetvén meg az olvasót, aki nemcsak pályájának társadalomtörténeti vonatkozásokkal bíró érdekessége miatt méltó a figyelemre, hanem önértékéből fakadóan is. A könyv - szinte kikerülhetetlenül - a két legjelentősebb Uránia-szöveg, a Fanni' Hagyományai és A Nemzet' Csinosodása vizsgálatával zárul. Már maga a cím használata állásfoglalást rejt magában, azt kívánja jelezni, hogy az Uránia szövegét mint a leghitelesebb változatot veszi alapul. Ugyanakkor ez a törekvés szinte feloldhatatlan dilemmával szembesül a Fanni Hagyományai esetében: „a filológiailag leghitelesebb változat, az első megjelenés, egy három folytatásra széttagolt szöveg, amelyet nem köt össze azonos cím; az egységek összetartozásának deklarálása pedig, ami előfeltétele a regényként való interpretálásnak, óhatatlanul a Toldy Ferenc-i kiadástörténeti hagyományban történik csak meg, ideértve természetesen a címadást is." (370.) Nemigen képzelhető el más megoldás, mint amit Szilágyi Márton is választ: az elemzés lehetővé tétele érdekében egységnek tekinti a három szöveget, viszont előzetesen tudatosítja ennek problematikusságát. A kisregény elemzése elsősorban a narrációra, a paratextusokra és intertextusokra, valamint a mitikus elemekre koncentrál, majd ezt követően Kazinczy Ferenc Bácsmegyegyériek bevonásával a regénytípus megragadására is kísérletet tesz, főleg a fikció és biográfia, illetve a korabeli olvasói elvárások és a szövegek kapcsolatának vizsgálatával. A korabeli olvasók valós történetként, mintegy biográfiaként olvasták a levélregény-típusú szövegeket. Ennek fényében különösen érdekes, hogy míg a Bácsmegyey eme olvasói beidegződés elbizonytalanítására törekszik, addig a Fanni Hagyományai inkább megerősíti azt. Két eltérő törekvés, a közönséghez való viszonyulás két felfogása érhető tetten e mozzanatban. Kazinczy e műfaji hagyományt elsősorban műfaji hagyományként kezeli, s írja tovább, az Uránia pedig erkölcsi példázattá kívánja formálni, egy korábbi irodalomfelfogás jegyében, noha maga is Kazinczy nyomán jár. A' Nemzet' csinosodását áttekintő fejezet egy új szempontú, nagyobb elemzés első változatának, előkészületének tekinthető. Maga a címbe emelt közelítések kifejezés is jelzi, hogy ebben az esetben inkább kezdetről, semmint összegzésről van szó. A ne- 152