Tamás Attila szerk.: Irodalomtörténet, 1999. 30/80. évfolyam

Tanulmányok - Bécsy Tamás: Kire süt a nap? Zilahy Lajos: Süt a nap 48–60. p.

BÉCSY TAMÁS Kire süt a nap? (Zilahy Lajos: Siit a nap) Közismert, hogy a magyar irodalomtudományban a lírai és epikai művekhez viszonyítva meglehetősen keveset írtak a drámáról. Ennek valószínűleg az egyik oka, hogy a magyar drámák - a sokat és alaposan elemzett három mű kivételével -, elsősorban az 1945 előtt megírtak, zömmel szórakoztató, kom­mersz művek. Ez a mellőzés arra a gesztusra is visszavezethető, hogy az iro­dalomtörténet a nagy, a jelentős műalkotásokkal foglalkozik. Zilahy Lajos drámái némiképp kiemelkednek a kor vígjátékainak általános színvonalából, mégsem ismerték el, mégis alig foglalkoztak drámáival. „Zilahy Lajos - írta 1937-ben Bóka László - bizonyosan nem kap a magyar irodalomtörténetben külön fejezetet. [...] Pár év múlva ő a rosszak voltak még kategóriába sorolódik." 1 1937-ben már több mint tíz drámája megjelent ­volt, amelyik több kiadásban -, Schöpflin Aladár hét sort szentelt drámáinak A magyar irodalom története a XX. században című könyvében. 21964-ben Hege­dűs Géza-Kónya Judit A magyar dráma útja című munkájában az olvasható, hogy a két világháború közötti „népszerű írók sorában ő áll az első helyen a közelmúlt kispolgári írói közül", 3 és „csak torzóban maradt látleletet tudott kiállítani saját koráról". 4 1965-ben egy „türelmetlen" - vagyis ideológiai furortól áthatott - dramaturg szerint „A kor mindmegannyi szellemi és mű­vészi törekvése megtalálható műveiben kommercionált változatban..." 5 A kommersznek minősített egyes drámákat alig elemezték; röviden, nega­tív szavakkal ítélték el. Harsányi Kálmán A fehér szarvast így: „az egész darab tulajdonképpen négy nagy hatású tablóvá hull szét, [...] megoldása is csak hangulat." 6 Osváth Béla a Süt a napot ekként: „nem művészi értékeinek köszönheti sikerét. Szerkezete laza életképek sorozata; a II. felvonás betét­~ „7 szerű. ' A megállapítások jószerével igazak; csak az elemzést nélkülözik. Az is valószínű, hogy azokkal az értelmezési módszerekkel, amelyekkel a világ­vagy a magyar irodalom jelentős műveit szokták vizsgálni, az elemzés nél­küli tagadáson, vagy a negatívumok felsorolásán túlmenően nagyon nehéz szólni a harmadrangú irodalomról. Ujabb irodalomértelmezések kiiktatták a magas és a kommersz művek közötti hierarchiát; az utóbbiakat is textnek, szövegnek, a drámákat dramati­48

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék