Tamás Attila szerk.: Irodalomtörténet, 2000. 31/81. évfolyam
Tanulmányok - Takács Judit: A szubjektum problémája Czóbel Minka lírájában 435–461. p.
A SZUBJEKTUM PROBLÉMÁJA CZÓBEL MUNKA LÍRÁJÁBAN fedezte magának a költőnő líráját, s az ő és Pór Péter tanulmányainak megszületése óta egyre több dolgozat születik ezen alkotóról s életművéről. Tekintsük át röviden a Czóbel-líra recepcióját, hiszen ennek ismerete segítségünkre lehet a későbbi elemzések megértésénél. Lírája a XX. században több évtizedig nem talált befogadókra. Majd a század derekán jelentkeznek újabb rekanonizációs próbálkozások: Kis Margit 1942-ben megírja a költőnő életrajzát,12 s 1980-ban elkészül a Czóbel Minkáról írt monográfiája.13 Bóka László 1965-ben egy mondatnyi említést tesz róla.14 Valódi jelentőséggel azonban Pór Péter Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában című könyve bír először.15 aki a szecesszió felől közelítve értelmezte Czóbel Minka életművét, megpróbálva arra is választ találni, miért nem vált ismert és elismert költővé a századvég egyik legérdekesebb lírikusa. 1974-ben jelent meg a Pór Péter válogatta Boszorkánydalok című kötet Weöres Sándor előszavával, aki nemcsak mint kritikus, hanem mint lírikus is fölfedezi a századvégi költőnőt, hangsúlyozva költészetének szecessziós jellegét. Az 1890-1915-ig tartó időszakban teljesen modern jelenségnek ismeri el, s munkásságát időtálló értékként becsüli. Kissé más aspektusa Könczöl Csaba elismerése, aki a dilettantizmus szempontjából ítéli jelentősnek Czóbel Minka líráját.16 A zömmel elítélő bírálatok („Minden iskola, minden irányzat, minden program normarendszeréhez képest döcögős, szánalmasan meg-megbicsakló, túlontúl keresett volt, innen is, onnan is ragadt rá valami - de mindenkinek rossz tanítványa volt...") mellett Könczöl néhány helyen kissé engedékeny is, ám ugyanakkor szigorúságát sem vetkezi le: „Egy szóval, Czóbel Minka - jóllehet jobb sorsra termett -vérbeli dilettáns költő." A továbbiakból is kiderül, hogy a dilettáns jelző nem kifejezetten negatív: „...éppen rehabilitálni akarom az ő dilettantizmusát". Elismeri, hogy vannak „igazi költői tehetségről tanúskodó fölvillanásai is", s rávilágít egy rendkívül fontos problémára (mely később a nyelvi kifejezés nehézségeinek tárgyalásánál válhat érdekessé): „mintha minden kortársánál világosabban érzékelte volna, hogy nem lehet többé verset írni...". Könczöl tanulmánya végén szintén a szecessziót teszi Czóbel Minka költészetének meghatározó jegyévé. Pór Pétertől és Könczöl Csabától eltérően Bori Imre az e költészet mozgatóját a szimbolizmusban véli fölfedezni: „Költői felfogásának alapszövetét kétségtelenül valóságélményének oly századvégi jellege képezi, ugyanaz, amely a szimbolizmus irányának is televényét adja, s ezért, ha Czóbel Minka verseiben nem találnánk egyetlen jelképet sem, akkor is mindenekfelett szimbolista költőnek kellene neveznünk."18 Az 1990-es években - elsősorban Pór Péter módszereit figyelembe véve -újabb tanulmány született Czóbel Minka költészetéről: S. Varga Pál A gondviselés hittől a vitatizmusig című művében külön fejezetet szentel a költőnőnek, 439