Tamás Attila - Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2003. 34/84. évfolyam
Tanulmányok - Vaderna Gábor: Emlékezet és felejtés, intentio és distentio. Esterházy Péter Harmonia Caelestis című regénye és Szent Ágoston 581–606. p.
EMLÉKEZET ÉS FELEJTÉS, INTENTIO ÉS DISTINTIO 43 Paul DE MAN, Az önéletrajz mint arcrongálás, ford. FOGARASI György, Pompeji, 1997, 2-3. sz. 93. 44 A vallomásirodalom kezdőpontja, reprezentatív alkotása, Szent Ágoston Vallomásai sem különbek. Egyrészről Ágoston egy olyan figurájává vált a nyugati kultúrtörténetnek, akinek életét nagyon is jól ismerjük, másrészt közismert, hogy Ágoston nagy gondot fordított arra, hogy egységes narratívába rendezze életét, s nemcsak Vallomásai megírásával próbálta megörökíteni azt, hanem utolsó éveiben még egy katalógust is készített kiadott munkáiról Retractationes címmel, melyben a javítások és kiegészítések mellett megadta a felsorolt művek keletkezési körülményeit és a megírás okait is. A magától feltáruló múlt és a konstruált-narrativitált múlt között érdemes különbséget tennünk, bár ez meglehetősen nehéz, sőt lehetetlen vállalkozás, mivel utóbbi úgy tesz, mintha az előbbit mondaná. Az önéletrajziságról és a narrativitásról vö. Ann HARTLE, Augustine and Rousseau. Narrative and Self-knowledge in the Two Confessions , The Augustinian Tradition, i. e., 263-285. 45 BOJTÁR, i. e., 57. 46 BALASSA Péter, Apádnak rendületlenül? Esterházy Péter, Harmonia caelestis , Törésfolyamatok, Debrecen, Csokonai (Alföld Könyvek 7.), 2001, 65. 47 Nincs hivatkozás. El kell hinni nekem. 48 Jacques DERRIDA, Marges de la philosophie, Paris, Minuit, 1972, 389. Idézi: Jonathan CULLER, Dekonstrukció, ford. MÓDOS Magdolna, Bp., Osiris-Gond (Horror Metaphysicae), 1997, 179. 49 DERRIDA, Marges, i. e., 393. Idézi: CULLER, i. e., 177. 50 „A nyomból következik, hogy a beszéd mindig mást mond, mint amit mond, a másikat mondja, aki »előtte« és »kívüle« beszél, és akit hagy az allegóriában beszélni" - jegyzi meg a Paul de Manra emlékező Derrida. Jacques DERRIDA, Mémoires Paul de Man számára, Bp., Jószöveg Műhely, 1998, 57. 51 A továbbiakban többször támaszkodom Roland Teske tanulmányméretű könyvére: Roland TESKE, Paradoxes of Time in St. Augustine, Milwaukee: Marquette UP (Aquinas Lecture 60), 1996. 52 Confessiones 11,20,26: „praesens de praeteritis, praesens de praesentibus, praesens de futuris. sunt enim haec in anima tria quaedam, et alibi ea non video praesens". 53 Persze ezen elméletet el lehet helyezni kora keresztény kontextusában is. Például: „Az első feltámadás »mostja« a Kereszt jelenvalósága; második eljövetel jövője a páli idő, amely nem a Keresztben való hit bizonyosságában rejlik, hanem a Kereszt utáni hit bizonyosságában." Vincenzo VITIELLO, Desert, Ethos, Abandonment: Towards a Topology of the Religious, ford. David WEBB , Religion, szerk. Jacques DERRIDA-Gianni VATTIMO, Cambridge, Polity Press, 1998, 136-169. Itt: 161. El lehet helyezni Ágoston műveinek kontextusában. Például: Hannah ARENDT, Love and Saint Augustine, ford., szerk., bev. Joanna VECCHIARELLI SCOTT-Judith CHELIUS STARK, Chicago-London, University of Chicago Press, 1996, 45-76. Sőt el lehet helyezni tágabb filozófiatörténeti kontextusban is, ez pedig megtörténhet hátrafelé és előre is: az előbbi esetben a szakirodalom elsősorban az újplatonikus tendenciákra hívta fel a figyelmet (vö. Robert O'CONNELL, St. Augustine's Confessions: The Oddyssey of the Soul, Cambridge, Belknap Press of Harvard UP, 1969), ám talán joggal figyelmeztetett Perczel István e tendencia túlzó voltára, és mutatott rá arra, hogy Ágoston (élet)műve „megdöbbentően egybehangzik a keleti keresztény misztikus hagyományokból ismert leírásokkal" (PERCZEL István: Isten felfoghatatlansága és leereszkedése. Szent Ágoston és Aranyszájú Szent János misztikája, Bp., Atlantisz, 1999, 125.). Ágostonnak a nyugati gondolkodásra gyakorolt hatásáról született művekkel pedig Dunát lehetne rekeszteni (egy példa a közelmúltból: Gareth B. MATTHEWS, Postmedieval Augustinianism : The Cambridge Companion to Augustine, szerk. Eleonore STUMP-Norman KRETZMANN, Cambridge, Cambridge UP, 2001, 267-279.). Mindezen kontextusokról e tanulmányban nem fogunk többet szólni. 54 Confessiones 11,28,37: „nam et expectat per id quod adtendit transeat in id quod meminerit". 55 Vö. Confessiones 11,14,17. 603