Tamás Attila - Schein Gábor szerk.: Irodalomtörténet, 2003. 34/84. évfolyam
Műelemzés - Ambrus Gábor: A jelként elgondolt élet. Szirák Péter: Kertész Imre. Az értelmezés szükségessége. Szerk.: Scheibner Tamás, Szűcs Zoltán Gábor 501–511. p.
mány nagy jelentőségét abban látom, hogy szerencsés, találó fogalomképzésével (döntés/ítélet, döntés nyelve/ítélet nyelve) a magyar szakirodalomban Tatár György írására visszavezethető metatörténetiség-felfogást a wittgensteini, nyelvjátékokon belüli szemantikai invariancia bevonásával (95-97.; ennek „radikális felszámolása" a regény) is gazdagítva egy mélyen etikai dimenzióban kapcsolja össze a Sorstalanságról korábban éppen Kertész által megfogalmazott nyelvkritikai megközelítéssel.22 „Összekötni az összeköthetetlent": már a cím paradoxona is ízelítőt nyújt a holokausztnak abból az egyetlen lehetséges nyelvéből, mely Schein Gábor előadásszövegének konklúziója szerint és Geoffrey Hartman nyomán „a szavak és események defamiliarizációját" valósítja meg, és „a tagadás tagadása", „sosem rögzíthető állítás", mely „megmarad az összeköthetetlenség billegésében, a történelmen kívüliség és a történelem senkiföldjén" (118). Schein Gábor művének ugyanolyan fontos kiindulópontja Auschwitz metatörténetisége, mint Proksza Ágnesének, s ha abban a gondolatgazdagságban, melyet forrásainak bőségével, terelésével és egyáltalán összeválogatásával (hogy csak néhány nevet említsek: Améry, Levi, Adorno, Gadamer, Yerushalami, Young, Kafka) megvalósít, jól értem szándékát, nyelvi-stiláris konzekvenciáit szeretné megmutatni ennek az eszmének, a közvetíthetőség problematikájának jegyében. Különösen érdekes, amit Auschwitz elfogadhatatlan metaforizálódásának kettős mozgásáról (A. metaforái és A. mint metafora, 109-110.), a „természetesen" (Sorstalanság) iróniájának hasadásáról „történelmen kívüliség és történelembe való beírtság" között (117.), Auschwitz erkölcsi imperatívuszként (ezzel is kapcsolódik Prokszához) való olvasásának paradoxitásáról (többek között: 116., 118.) mond. Írásának nagy értéke, hogy a többitől eltérően kifejezetten a Kertész-életmű tágabb összefüggéseit vizsgálja, s az is, hogy ismertetett nyelveszményéhez következetesen igazodó kritikát fogalmaz meg az író szövegeinek esszéizálódásával szemben. Vári György „Cselekményesítés, történelmi tapasztalat és a fenséges művészete" című dolgozata nem kisebb célt tűz ki, mint annak megmutatását, hogy „a Sorstalanság történelemszemlélete sokkal komplexebb, mint a Hayden White nevével fémjelzett narrativizmusé" (119.). A white-i narratív történetelmélet belső ellentmondásainak hangsúlyozásán túl eljut alaptételének (az eseményeknek nincs inherens modalitása és nem szólnak bele önnön narrativizációjukba) kritikájáig: a Stanley Fish-féle másodvonalbeli dekonstrukció hermeneutikai és recepcióesztétikai bírálatának analógiájára kifogásolja, hogy White nem tett különbséget egy esemény legitim és illegitim narrativizációja között. De, amint a fenséges esztétikai kategóriájából kiderül, a posztmodern történetfilozófus elmélete nem csupán azért vall kudarcot Auschwitzcal, mert annak narratív modalitása korántsem lehet tetszőleges, hanem azért is, mert egyáltalán nem beszélhető el. A Sorstalanság poétikája ellenben a fenséges jegyében formálódik, azaz „a történelmet szemlélőjén messze túlnövőnek, az emberi ésszel befoghatatlannak, értelmetlennek" látja (128. és 129.). Érdekes, hogy Várinál a fenséges egyszerre a holokauszt mint esemény inherens sajátsága („eredeti iszonyatos fenségesség", 134.) és lehetséges antinarratívája poétikáját meghatározó kategória. Munkája erénye, hogy a Kertész-regénynek történetfilozófiai távlatot nyit: olvasata szerint abban az ember létének értelmessége immár nem a történelem nagy teleologikus elbeszélése, hanem saját múltjáról és jelenéről hozott döntése felől alapozódik meg (134-136.). Vaderna Gábor „A lehetséges egyetlen regény" című írása új tematikát hoz a könyvbe. Nem lehet véletlen, hogy a második nagy Kertész-regényre, A kudarcra történő váltással más irányú érzékenység jelenik meg: míg az előző három tanulmányt egyfajta „történeti- 508