Kulcsár Szabó Ernő szerk.: Irodalomtörténet, 2008. 39/89. évfolyam
Tanulmányok - Fried István: Gyémánt maradt, ami gyémánt volt? Félreértések Jókai Mór Fekete gyémántok című regénye körül 3–24. p.
FRIED ISTVÁN Gyémánt maradt, ami gyémánt volt? Félreértések Jókai Mór Fekete gyémántok című regénye körül Mi szükség le neked egyáltalán itt lenned, és ily módon len ned itt? Mert ha mindennek okát nem tudod adni, akkor te vagy a világon a legnagyobb bolond, aki valaha regényt íratott magáról, s maga sem tudta, hogyan jött bele. A kőszívű ember fiai mellett és mögött talán a Fekete gyémántok az a Jókai-regény, amelyhez különféle társadalmi és ideológiai rendszerek egyként társulni tudtak, illetőleg amelyhez különféle társadalmi és ideológiai rendszerek affirmatív módon tudtak viszonyulni, s amely egyként felelt meg a nemzeti nagy elbeszélés igényelte regény-regényhős-kívánalmaknak, egy antiklerikális olvasatra épülő értelmezésnek, nagytőke-ellenességnek, valamint egy utópista „szocialista" elképzelés regényi változatának. Ennek megfelelően a Fekete gyémántok megközelítésének ugyan más-más aspektusa érvényesült, ám a más-más aspektusok abban megegyeztek, hogy nem voltak tekintettel sem a regény megszerkesztettségének szokatlan sajátosságaira (a magam elemzését előrevetítendő: a Berend Iván belső monológjai által tagolt cselekményfejlesztésre, sem a regényben több ízben érvényesülő iróniára, amely részint az elbeszélői kompetenciát érinti, s a mindenható/ mindentudó elbeszélő magatartását kérdőjelezi meg, sem azokra a metaregényi törekvésekre, amelyekből „ízelítőt" adtam dolgozatom mottójában (egyben részletet Berend Iván belső monológjából). S a más-más aspektusok különféleképpen hidalták át azt az ellentmondást, amely egy feltételezett irányregényi-„realisztikus" prózai epika kísérlete és a tagadhatatlanul idealizált két főszereplő megjelenítése között megállapítható. Ez utóbbiról szólván aligha lehet tagadni, hogy Berend Iván szinte egyesíti magában a három Baradlay-fiú erényeit, hozzáadva a pozitívra fordítható technikai civilizáció elkötelezettjének „virtus"-át. A regény a címre visszautalva Evila köré fon glóriát, megkísérthetetlennek mutatva be, gyémántfényét nem veszítheti, a bányászleány a regény végére bányászleány ! A Fekete gyémántokat A kritikai kiadásban (s. a. r. NACSÁDY József, Akadémiai, Budapest, 1964.) olvastam, az ott lelhető forrás- és kritikai feltárást, valamint a jegyzeteket némi fenntartásokkal módosítottam. A továbbiakban az onnan vett adatokat, megállapításokat külön nem jegyzetelem meg. TANULMÁNYOK