Kulcsár Szabó Ernő szerk.: Irodalomtörténet, 2009. 40/90. évfolyam

Műelemzés - Imre László: Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete 101–108. p.

KERÉNYI FERENC: PETŐFI SÁNDOR ÉLETE ÉS KÖLTÉSZETE minősítésére. S ezen a kisszámú és üdvös kivétel sem segít: az imént idézett Mar­gócsy-könyv és az új szempontokat merészen exponáló Fried-kötet (A [poszt] modern Petőfi). Hogy ebben a helyzetben miért éppen az életrajzi kutatásoknak nőtt meg a jelentősége, hogy miért jó alap a Petőfi-kutatások megújulásához ez az új költői pályakép, az több szempontból is indokolható. 1. Kezdettől érezte mindenki Petőfi költészetének életrajzi jellegét, ami alap­vetően különbözteti meg őt líránk olyan óriásaitól, mint Vörösmarty vagy Weöres Sándor. Horváth János pontos megfigyelése szerint: „Petőfi olvasója akárhányszor úgy érezhette, hogy nem a költeményben talál tulajdonképpen gyönyörűséget, hanem az emberben, kit művén keresztül megismer." Köztudott, hogy már kor­társai a személyiségéből, temperamentumából vezették le líráját. Maga Gyulai is hangsúlyozta, hogy „költészetét csak életrajza alapján lehet fejtegetni", s ennek az ötletnek megfelelően született meg Illyés Gyula kongeniális monográfiája, mely életrajzból magyaráz verseket és megfordítva. Ha pedig ez így van, akkor valóban az életrajzból kell kiindulni, s ezt kapjuk most minden eddiginél megbízhatóbb formában Kerényi Ferenctől. 2. De szükség volt (van) biográfiára azért is, hogy az eseménytörténet, a szemé­lyiségrajz után hozzá lehessen látni azokhoz a lényegibb munkálatokhoz, művek, műfajok, műfaji kereszteződések dinamikájának feltárásához, ami olyan új ered­ményekhez vezethet, amelyek túl is haladnak a hagyományos népiesség, roman­tika vagy realizmus stb. kategóriáin. Hiszen az eseménytörténet újrafogalmazása a „kamaszzseni" (Rimbaud mellett rá is illik a kifejezés) reflexeinek hitelesebb értelmezéséhez vihet közelebb, egyenesen szentségtörő kérdőjelek megkockáz­tatásával. Például: az igazi harctéri részvételtől Bem által is óvott, ám bizonyos fokig magát is kevés veszélynek kitevő költő halála (súlya és jelentése felől) vitat­hatatlanul hősi halál (polgári ruhában és fegyvertelenül is!), de a konkrét viselke­dés mozzanatait végigkísérve inkább könnyen elkerülhető baleset, vigyázatlanság, amit más személy esetében vétkes könnyelműségnek neveznénk. Az ő esetében azonban az eddig az időpontig minden bajt sikerrel legyőző „kamaszzseni" olyas­fajta, most az egyszer jóvátehetetlenül óvatlan magabiztossága ez, mely a költői formák merész választásával és kihívóan diadalmas kiteljesítésével van összhang­ban, s nem a szuronyra, kardra kapó katona bátorságával. Kockáztatott ő, s vesz­tett is drámaíróként, regényíróként, s olykor költőként is alulmaradt, végül mégis és mindig csodaszerűen kerekedett felül. Ezen utolsó alkalommal a „potomság" fiatalos elbizakodottsága megpecsételte sorsát. („Tempora mutantur..." - ilyes­fajta gondolatmenettel aligha lehetett volna előállni harminc évvel ezelőtt.) 3. Az életrajz vezethet el olyan kérdések élére állításához is, amilyeneket Margócsy István már exponált, mint Petőfi egyéniségének látszólagos ellentmon­102 IRODALOMTÖRTÉNET • 2009/1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék