Irodalomtörténet, 2011. 42/92. évfolyam
2011 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Jablonczay Tímea: A nem nemzeti kisajátítása Szentmihályiné Szabó Mária Zrínyi Ilona című regényében
JABLONCZAY TÍMEA Európában, hogy a Habsburg-uralkodóval, I. Lipót német—római császárral és magyar királlyal mértek volna össze egy nőt.” 1688-ban a vár feladását, mely nem a romantikus narratívák kliséje szerint árulással, hanem közös megegyezéssel történt, a Mercure historique et politique így kommentálja: Ha a régi rómaiak idejében lennénk, nem kétséges, hogy a császárnak nagy diadalmenetet szavaznának meg mindazokért a hódításokért, amelyet ellenségeivel szemben elért [...] De miután ma felvilágosultabb szellemű században élünk, és olyanban, amelyben az agy kiműveltebb, azt kell hinnünk, hogy Ragoczki hercegnő megérkezésekor Bécsbe nem annyira a császárnak, mint ennek a nemes lelkű nőnek lehetne diadalmenete [...] ha valaki, akkor most ez a hercegnő az, aki diadalmaskodik, mert ezerszer nagyobb dicsőség megőrizni bátorságunkat a balszerencsében, [...] mint csatákat nyerni és várakat elfoglalni.33 Műfaj A regény műfaji értelemben a 1920-as, 1930-as évek magyar történelmi és élettörténeti narratívumai közé illeszthető. Kölcsönvehetjük a „történelmi életregény” műfaji megjelölést, melynek jellemzője, hogy az életrajziságot helyezi előtérbe, és a történeti szereplő életének bizalmasabb eseményeit beszéli el. A történelmi életregény műfajisága, a történelmi kor történelmi alakja köré épített élettörténet társadalmi nemi vonatkozással jelöli a nemzetről szóló beszédet. Egy nemzeti allegorikus szöveg totalizáló homogenizációja olyan felszíni struktúrákat működtet, amelyek elrejtik a szöveg diszkontinuitását. De a törések és szakadások a szöveg tudattalanjában rögzülnek. Az alakját kisajátító nemzeti szimbólum köré épített reprezentációk leleplezik saját stabilitásuk lehetetlenségét, és láthatóvá teszik jelölőrendszer ambivalenciáját, az ideologikus beszédmód működését. A 1930-as évek kapcsán ki kell emelni egyfelől, hogy az irodalom olyan témákat keresett a múltból, melyek analógiául szolgálhattak a jelen számára, és prognózist adhattak a jövőről. Másrészt (ebből következően) a képzelt és valós egymásba játszására való reflexió helyett műfajilag is a történetileg hitelesben, a tényszerű ábrázolásában láttak garanciát. Hayden White szerint „a történelmi regény és mintaolvasói között lévő kapcsolat egy megkülönböztető szerződésen nyugodott: a mű tervezett hatása az olvasónak attól a feltételezett képességétől függött, hogy mennyire tud különbséget tenni valós és képzelt események, tények és fikció, s így 33 Uo. 502 IRODALOMTÖRTÉNET • 2011/4