Irodalomtörténet, 2012. 93. évfolyam
2012 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kulcsár-Szabó Zoltán: Szabó Lőrinc: "A diktátor én vagyok"
446 TANULMÁNYOK 1938-as megjelentetése ellen, viszont megbüntetnék az újságírói ténykedése miatt; az újságírói igazolás viszont, amely szintén cáfolja a Vezért érő vádakat, egy újabb különbségtételt bevezetve (Szabó Lőrinc németországi tudósításai nem politikai tartalmú cikkek, hanem „riportok”) csak egyetlen, Hitler szónoki teljesítményét szemléltető írása okán marasztalja el a zsurnalisztát — a Hitler, a szónok című írásról van szó, amelyet Rába György utóbb a Vezér átírt változatával állított párhuzamba. Úgy tűnik tehát, kissé durván formalizálva a dolgot, hogy az írói vagy újságírói „tettek" megítélését ezek performativitásának egy sajátos összefüggése határozta meg. Minél inkább „szakmai" ítélethozatalra kerül sor (írói igazolás az íróról, újságíról az újságíróiról), annál közelebb esik egymáshoz a szövegmű mint tett és az a (további) cselekvés, amit a szöveg végrehajt vagy amit a szöveggel végrehajtanak. A kettő, egy szöveg mint cselekvés, illetve egy szöveggel végrehajtott cselekvés, nyilvánvalóan nem egészen vagy nem mindig ugyanaz, és úgy tűnik, a politikai elmarasztalás, sőt egyáltalán a politikai dimenzió csak ez utóbbi esetben nyílik meg. Az újságcikkek esetében, úgy tűnik, a „riport” műfaji besorolása hatástalanítja az írások esetleges politikai (vagyis/és: cselekvés-)értékkel való felruházását: az igazolóbizottság szerint „apolitikus” — „riport” mimetikus, ábrázol vagy bemutat, de nem avatkozik be a valóságos cselekvés konkrét világába, amelyet tárgya is alakít. A Vezérnél ez utóbbi beavatkozás vagy átlépés egyfelől a szöveg referenciális konkretizációjának lehetőségében kínálkozna, másfelől a szöveg performatív értékének nyílttá tételében, vagyis abban a transzformációban, amelyről a téves „A vezérhez" címvariáns tanúskodik és amelynek líraelméleti összefüggéseire még vissza kell térni. Aligha véletlen, hogy Szabó Lőrinc védőbeszédeiben, ahogyan 1945-ös naplójában is, amelyekben sorra veszi a részint informális (állítólagos vagy valakik által tanúsított antiszemitizmusával kapcsolatos), részint irodalmi-közéleti (így újságírói útjait, a német irányítással . Itt a Turul Szövetség egy irodalmi estjét beharangozandó közlik a vers Szabó Lőrinc által átírt változatát (Virradat 1938/18.), a Magyar Élet 1938/5-ös számából átvéve, ahol a szöveg 1928-as keltezéssel jelent meg. A Harc az ünnepért (benne a Vezér átírt változatával és az eredeti évszámmal) nem sokkal korábban, 1938. április végén látott napvilágot: Kabdebó, Szabó Lőrinc „pere’, 226. Az 1938 májusában tartott rendezvényről — amelyen többek közt Erdélyi József, Kodolányi János, Sinka István társaságában Szabó Lőrinc is részt vett - a Virradat következő száma tudósít. Teljes fegyverzetben készen áll a második magyar írónemzedék, Virradat 1938/19. A felolvasók köre amúgy jórészt érintkezik a Magyar Élet említett számának szerzőjével, vagyis az átvétel, ebben az összefüggésben, a kontextus egy részére is kiterjed. Szabó Lőrinc talán éppen ezért közölteti ezután, már októberben a „hasonló olvasótáború” (Kabdebó, Szabó Lőrinc „pere”, 84.) Egyedül Vagyunk 1938/2-es számában még egyszer a verset, immár az évszám feltüntetésével. Megjegyzendő, hogy ez az Oláh György alapította folyóirat, amelynek címéül az első szám beköszöntője szerint voltaképpen magát az aktuális évszámot szánták és amely programja szerint „új nagy nacionalista munkaközösséggé” tervezte alakítani az „egész országot”, világos politikai elkötelezettségei ellenére ekkor még nem volt az az elfogadhatatlan és igénytelen szélsőjobboldali orgánum, amivé hamarosan vált. Az első számban, amely „a magyar közélet kapuján dörömbölő” nemzedéket, „színmagyar tehetségeket" kívánt felvonultatni, Erdélyi, Sinka, Kodolányi, Illyés Gyula, Veres Péter és Octavian Goga mellett Szabó Lőrinc is szerepel. 1935-ös Együtt és külön, valamint a Vezér körüli botrányra reagáló (vö. Szabó Lőrinc, Vers és valóság , Vő., Vers és valóság. Bizalmas adatok és megjegyzések, Osiris, Budapest, 2001, 134-135.) Magam ügyében című verseinek (újra)közlésével. 6 Rába György, Szabó Lőrinc, Budapest, 1972,107. „ Lásd ehhez néhány helyet: Ezerkétszáz „író” ostroma az írók szabadszervezetében”. Bodó Béla, Knut Hamsun és magyar társai, Világ 1945. szeptember 16.; Illyés Gyula, Szabó Lőrinc: Róla magáról , Uő.,