Irodalomtörténet, 2013. 94. évfolyam
2013 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Török Zsuzsa: Az Aranyfüst és a kulcsregény műfaja a modernizmus magyar irodalmában
358 TANULMÁNYOK Az említett szalonértelmezések azonban általában leíró jellegűek, az egyes szalonok látogatóinak, berendezésének és a szalonesemények bemutatásának szentelnek főként figyelmet. Értelmezésem szempontjából én főként annak, a szociológiai szakirodalom által ihletett szalonértelmezésnek tulajdonítok szerepet, amely a szalonra, mint a lokális autoritás egyfajta színhelyére tekint. A továbbiakban tehát a szalon három alapvető jellemzőjét, exkluzivitását, a női jelenlét meghatározó jellegét és a közvélemény artikulálásában játszott szerepét emelem ki. A szalon, legalábbis nemzetközi viszonylatban, évszázadokon keresztül olyan megkülönböztetett kulturális tér szerepét töltötte be, amelyet a liberális politikai diskurzus és az esztétikai elvek egyeztetése és tagolása, rendszerezése egyaránt jellemzett. Mint társadalmi képződmény, sem privátnak, sem pedig teljes mértékben publikusnak nem tekinthető; bizonyos mértékben mintha keresztezte, felülmúlta volna mind a társadalmi, mind pedig a nemi különbségeket. Mint lokális autoritás a társadalmi hatalom olyan megnyilvánulási tere volt, amely az intézményes állami apparátusokon kívül, attól elkülönülve működött. A pedantériáról, a valóság abszolutizált értékeiről való beszélgetésekben, a társasági életről, a háziasságról vagy akár az erőszakról való csevegésekben a szalon valójában finoman, szinte láthatatlanul szabályozta azokat a „szabad megnyilatkozásokat” és társadalmi identitásokat, amelyek alakulásához ő maga adott indító lökést.33 Noha eltekintettek bizonyos társadalmi és nemi különbségektől, a szalonok valójában nagyon is zárt, privilegizált, kulturálisan marginális közösségekként működtek, amelyeknek alapvető jellemzője a klikkesedés volt. A szalonok mindig is a kevésbé normatív kapcsolatok artikulálódásának terei voltak, amelyek a modernizmusban, sok esetben, egyfajta szubkultúraként, kulturálisan marginális identitások artikulálódásának tereként működtek.34 A szalonok exkluzivitását Wohl Stephanie két, a társadalmi hovatartozás, származás köréből vett érzékletes példával mutatta be Guerilla-harcz a salonban című írásában: Nincsen harcz kegyetlenség nélkül, még czivilizált népek között sem, ezt tapasztaljuk minden újabb háború alkalmával, s tapasztalhatjuk minden nap a jó társaság salonjaiban. Nem hiszem, hogy az afghánok vagy zuluk kérlelhetetlenebb kegyetlenséggel kínozzák elfogott elleneiket, mint a minőt egy ilyen előkelő hölgyekből álló társaság fejt ki valamely oly tag iránt, ki például mésalliance útján A pest-budai 19. századi társaséletről és a társasélettel kapcsolatos korabeli elméletekről összefoglalóan: Fábri Anna, „Eszmesúrlódások ”, uo., 5—38. A 18. század végének és a 19. század első felének szalonjairól: Fábri Anna, Az irodalom magánélete. Irodalmi szalonok és társaskörök Pesten 1779-1848, Budapest, Magvető, 1987. 33 A szalonról mint megkülönböztetett kulturális térről: Jean de Jean, The Salons, „Preciosity", and the Sphere of Women's Influence = A New History of French Literature, szerk. Dennis Hollier, Harvard UP, Cambridge-London, 1989, 1652-1657.; Melissa Boyde, The Modernist roman á clef and the Cultural Secrets, or I Know That You Know That I Know That You Know, Australian Literary Studies 2009/3-4., 156-158. 34 Erről szintén: Uo., 157-158.