Irodalomtörténet, 2013. 94. évfolyam

2013 / 2. szám - KRITIKA - Vaderna Gábor: ARCpoetica. Petőfi Sándor készült képmásai, összeállította, a képeket válogatta Adrovitz Anna, felelős szerk. Kalla Zsuzsa, utószó E. Csorba Csilla

VADERNA GÁBOR ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai, összeállította, a képeket válogatta Adrovitz Anna, felelős szerk. Kalla Zsuzsa, utószó E. Csorba Csilla Valamikor a kilencvenes évek végén egy egyetemi folyóirat, a Sárkányfű azzal az öt­lettel állt elő, hogy Petőfi-különszámot jelentet meg (1998/2). Ez már önmagában is különlegesnek számíthatott, hiszen az oly sokat emlegetett Petőfi-kultusz inkább holmiféle Petőfi-csömört szokott eredményezni, s épp a kultusz kultusz-mivoltának közhellyé válása miatt némiképp meglepő gesztusnak tűnhetett fel, hogy egy fiatal írócsoport Petőfit választja témául, sőt mi több, látványos — bár ironikus — kultikus elemek megjelenítésétől sem riad vissza. A Sárkányfű e számát általános iskolás gye­rekek rajzaival illusztrálták: arra kértek gyerekeket, hogy rajzolják le Petőfi Sándort, úgy, ahogyan szeretnék. Az egyik képen gatyában táncol, a másik képen levágja egy sárkány fejét. Ami közös pont e Petőfi-ábrázolásokban: minden óvódás úgy gondolta, hogy Petőfi csakis bajusszal ábrázolható. Mindez két dolgot jelent: egyfelől már óvó­dás korban minden gyermek tud valamit arról, hogy létezett valaha egy Petőfi nevű ember (aki akár sárkányokat is le tud győzni), másfelől e Petőfinek van egy közmeg­egyezés szerintinek tűnő imázsa is, melynek legfontosabb kelléke a bajusz. S valóban: az ARC poetica című kötetben bemutatott Petőfi-ábrázolásokon — egy kisgyermek­­kori ábrázolást és egy vázlatot leszámítva - mindig szerepel a bajusz (bár az olykor szakállal egészül ki). Az a kép, ahogyan találkozunk egy szerzővel, sokat elárulhat róla. Nem feltétle­nül azt, hogy az illető hogyan nézett ki a való életben. Inkább azt, hogy mit szeretett volna megmutatni magából közönségének, vagy azt, hogy az utókor mit szeretne lát­tatni belőle. Fatális véletlen, hogy József Attila a róla készült fényképek egy jelentős részén vidám: egy farsangi bálban nőnek öltözik, nevetve ül a fűben barátnőjével, stran­don pózol fürdőruhában. E képek mégsem szerepelnek az irodalomtörténeti művek borítóin vagy iskolai tankönyvekben, mivel nem egykönnyen összeegyeztethetők a versek által legitimált komor tekintetű, bajuszos férfival.­ Persze az olvasók szeretik a képek által megőrzött intimitás titkait is: ezt bizonyítja, hogy mily nagy feltűnést ! Négyszemközt az utókorral. József Attila fényképeinek ikonográfiája, összeáll., előszó Macht Ilona, NPI, Budapest, 1980.; Idesereglik, ami tovatűnt. József Attila összes fényképe, szerk. Kovács Ida, előszó Beney Zsuzsa, PIM, 2005. Akadnak azért kivételek, lásd például a következő kötet illusztrációit: A ké­mikus, a pszichiáter, a jogász... és az irodalomtörténet. József Attila értelmezések, szerk. Sárközi Éva, előszó Tverdota György, ELTE Magyar Irodalomtörténeti Intézet - L’Harmattan, Budapest, 2007.

Next