Irodalomtörténet, 2015. 96. évfolyam
2015 / 3. szám - TANULMÁNY - Szilágyi Márton: A vers napja. Petőfi Sándor: Nemzeti dal
310 TANULMÁNYOK feladatként a sajtó ügyét - ezzel világossá is téve, hogy ő nem a rendi törvényhozás logikájában gondolkozik. „Logikailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót... azt fogjuk tenni! A többit az istenre bízom és azokra, kik rendelve vannak, hogy a kezdetteket folytassák; én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem.”11 Utólagos vagy legalábbis kései betoldásnak látszik a 12. pont is: azért, hogy beleférjen a politikai státusfoglyok szabadon bocsátása, all. pontot kissé túl kellett zsúfolni. A kétségkívül tetszetős és morálisan könnyű azonosulást kínáló követelés minden bizonnyal nem a valós helyzet beható ismeretében született, s alighanem korábbi tapasztalatok (mondjuk, az 1832-36-os országgyűlés utáni politikai perek emléke) indokolhatták — s hát valóban nem túl sok kiszabadításra váró politikai foglyot sikerült március 15-én Pesten és Budán találni ennek a követelésnek a teljesítésére. Ráadásul a Táncsics Mihály mellett még egyáltalában szóba jöhető másikat, a román Eftimie Murgut börtönben is felejtik, s csak áprilisban kapnak észbe, s szabadítják ki akkor ünnepélyes módon...12 Az, hogy az új helyzetben a Pilvaxból a márciusi ifjak Pest városában kezdtek el tömeget toborozni, meglepő és váratlan fejlemény volt. Hogy mennyire nem lehetett egykorúan értelmezni — éppen hagyománytalansága miatt —, azt a Helytartótanács aznapi reakciója mutatja, amely még mindig a reformlakoma előkészületeként próbálta meg magyarázni az eseményeket.13 Pedig amit ők csak a későbbre várt demonstráció előszelének véltek, az már maga volt az esemény, a forradalom. Az ifjak városon belüli vonulásának megvolt a maga logikája: jól mutatja az eseménysor, hogy egy hétköznapon a város mely pontján lehetett remélni olyan tömeget, amelyet mozgósítani lehet. Az ekkor érintett városi terek jól kirajzolják a korabeli lehetőségeket. Különösen úgy, hogy előzetes mozgósításra a szervezők nem vállalkoztak - ami előzetesen megtörtént (például falragaszok útján), az a már lefújt reformlakomára vonatkozott, az aznap sebtiben kihelyezett plakátok pedig kevesekhez juthattak még el, így minden lehetséges támogatót aznap és azonnal kellett maguk mellé állítaniuk, s ráadásul ehhez az időjárás sem volt kedvező. Az első és legfőbb állomás így lehetett az orvosi egyetem és a szeminárium tér, azaz voltaképpen az egyetemi ifjúságot célozták meg reménybeli támogatóként (először a medikusokat, majd a jogi és mérnöki kar diákjait) - olyan réteget, amely egyébként a reformlakomához kapcsolódó petíció készüléséről már értesítve volt. A mozgósítást elősegítette az, hogy éppen tanítási idő volt, tehát viszonylag sokan voltak együtt az egyetemen. Láthatólag ez egészen más támogatói tömeget jelent, mint egy esetleges reformlakoma 11 PSÖMV.,81. 12 Spira, A pestiek Petőfi és Haynau között, 62-63. 13 A Helytartótanács aznapi, István nádorhoz intézett jelentésében az áll: „Mai hírek szerint az ifjúság az egyetemivel egyesülvén most (10 é1 óra délelőtt) nagy tömegben mellyhez sok nép csatlakozik, az egyetem épülete felé menetet intéz; mi legyen tulajdonkép a tömegek czélzata? még nem tudni; oka azonban aligha abban nem keresendő, hogy az egyetemi Rector minden felsőbb meghagyás nélkül, az egyetemi ifjúságot a lakomábani részvéttől - talán ildomtalanul választott kifejezésekkel is - letiltotta; így talán csak annak személye elleni demonstratio, mikről azonban még most bizonyost nem jelenthetni." Urban Aladár, A Helytartótanács 1848. március 15-ről , Uő.,A nagy év sodrában. Tanulmányok 1848-ról, Magvető, Budapest, 1981, 25—50., idézet: 27.