Irodalomtörténet, 2016. 97. évfolyam
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Hites Sándor: A realizmus korai magyar fogalomtörténetéről
HITES SÁNDOR: A REALIZMUS KORAI MAGYAR FOGALOMTÖRTÉNETÉRŐL 291 mondást, olcsó-igénytelen szórakoztatást jelentett.125 E különbség jegyében lett az 1850-es években Thackeray és Dickens követendő mintává, Balzac, Dumas, Sand és Sue pedig elrettentő példává.126 Ennek a problematikának az összefoglalását egy újabb 1858-as Szemle-cikk adta, Bérczy Károly A külföldi regényirodalom című írása. Bérczy pontosan azokat a minősítéseket hozza elő Balzac, Dumas, Sand és Sue kapcsán, mint amelyeket a lap más ekkori írásai „realizmusként" elutasítottak. A „francia regény” minősítés itt tehát mintegy a „realizmus” kifejezés helyett áll: egyaránt a társadalom frivol, az erkölcsi züllést igazoló, de kellemetlenül valósághűnek ható rajzát jelentik.127 Ezzel szemben az „angol regény” felsőbbrendűségét az adja, hogy a mindennapok ismerős alakjait a „művészi formához” illően „eszményesítve” állítja az olvasó elé;128 illetve, miközben ábrázolásmódjában realista, vagyis a társadalmi valóságot mutatja be, mégis támadja a realista világnézetet. Dickens regényei a „vastag materialismus”, vagyis azon haszonelvű pragmatizmus ellen intéznek „támadást”, amely az életben „minden költői vonást elöléssel fenyeget”.129 Bérczy szemében ez az ellentmondás magyarázza Dickens magyarországi sikertelenségét: a Hard Times és a Bleak House (mindkettő már 1855- 56-ban megjelent magyar fordításban) iránt eszerint azért mutatkozott idehaza érdektelenség, mert a magyar társadalom még nem érzi magáénak azt a feszültséget, amit Dickens haszonelvűség, iparosodás, bürokrácia és az élet „költői” ideáljai között felmutat.130 Figyelemre méltó felvetés, hogy az egyes társadalmak eltérő valóságérzékkel rendelkeznek, ennélfogva eltérő valóságokban élnek. Amikor ugyanakkor Bérczy hozzáteszi, hogy a magyar közönség Dickens iránti közönye abból is fakad, hogy vonakodik szembenézni a valósággal, „ha valamiben, épen abban különbözünk az angoloktól, hogy nem csak nem hódolunk a materializmusnak, sőt épen ellenkezőleg az ábrándok eszmény világában szeretünk élni”131, akkor érvelése önellentmondásba 125 Ennek a különbségnek a jegyében jellemezte Lukács Móric is Podmaniczky Júlia, Jósika felesége, egy regényét: „a legjobb angol regények mellett foglalhat helyet, mi a jellemek természethű, változatos és biztos vonalú rajzait, a mese és szituációknak minden túlhajtás és hatásvadászás nélküli érdekességét s a tendencia nemességét és tisztaságát illeti". Lukács Móric Jósikának 1859. december 26. Jósika Miklós, „Idegen, de szabad hazában”, szerk., bev. Kokas Károly - Szajbély Mihály, Szépirodalmi, Budapest, 1988, 437. 126 A francia irodalom elutasításáról az 1850-es években: Szajbély, A nemzeti narratíva..., 98—99. 127„Hogy a társadalmat olyannak festé, a minő (?), ebben mentséget találhat p.p. Balzac, de ama vád ellen semmi sem mentheti őt, hogy a bűnt, a ledérséget eszményesítve [...] a világ romlott folyását szentesítse". Bérczy Károly, A külföldi regényirodalom, Budapesti Szemle 1858 II/4, 126. (Az idézetben a kérdőjel Bérczyé, azt kívánhatta sugallni vele, hogy szemben azokkal, akik (mint Poitou) pontos, de nihilista ábrázolónak tekintették Balzacot, ő az előbbiben is kételkedik.) 128„[E]mberek [...], minőkkel a társadalomban találkozunk, legfölebb csak annyira eszményesítve, mennyire ezt — épen úgy, mint az arczképfestő vásznán — a művészi forma megkívánja". Uo„ 125—126. 129 Uo„ 126. 130 Vakfolt Bérczy érvelésében, hogy nem veszi észre, az utilitárius oktatás a Hard Timesban adott bírálatának nagyon is lett volna magyar kontextusa. Mégpedig éppen a Tudomány-vita pozícióban gyakorlatias (realista) és Bildung-típusú (humanista) oktatás között: a regény ténykultuszban élő és oktató tanára, Mr. Grangrind (az elbeszélő jellemzése szerint: „a man of realities") pozitivista pedagógiai elvei vezetnek lánya idegösszeroppanásához. 131 Uo. 126.