Iskolakultúra, 1992/1 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - SZEMLE - Tőrös Róbert: Simonyi Károlyról
KÖNYVSZEMLE Simonyi Károlyról Staar Gyula könyve öt interjút tartalmaz, amelyet híres magyar fizikusokkal készített. A fizikusok neve az interjú készítésének időpontjának feltüntetésével: Simonyi Károly (1986), Bay Zoltán (1986), Vermes Miklós (1987), Balázs Nándor (1989), Gyarmati István (1974). A Gyarmati Istvánnal készült interjút nemrég ismertettük, most a Simonyi professzorról szólóval foglalkozunk. Az interjú kérdéseinek nyomán kibontakozik, hogy Simonyi Károly élete és életműve szorosan összefonódik, így olykor tudatosodhat bennünk, hogy a huszadik században világkatasztrófákat átélt országunk a tudomány művelésének területén is jócskán szenvedett veszteségeket. Simonyi Károlyra, a jó eszű gyereke az iskola tanfelügyelője, a plébános figyelt fel és rávette a kilenc gyerekes család szüleit, hogy taníttassák fiukat. Gimnáziumi éveiben már megmutatkozik az a hajlama, amely későbbi alkotói éveiben kiválóvá tette: a könyv, a betű szeretete. Tudásvágya nincsen szakterületre korlátozva: az Encyclopedique Larousse, Szerb Antal kiváló irodalomtörténetei, Madách Imre Az ember tragédiája éppúgy érdeklődése körébe tartozik, mint a kvantumelmélet és a relativitáselmélet tankönyvei. Megszállott tudásvágya egyszerre két egyetem - illegális - elvégzésére ösztönzi, egyik a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem, a másik a Budapesti Műegyetem. Előbb jogászként, majd villamosmérnökként végez. A Műegyetem oktatói karára való olvasmányos visszaemlékezéseiből érdekes képet kapunk a harmincas és negyvenes évek fizikai kutatásának magyarországi centrumairól. A Műegyetemen röviddel Neumann János A kvantummechanika matematikai alapjai című könyvének 1932-es kiadása után Szentmártoni Tibor már speciális kollégiumon tanítja a mű matematikai apparátusát. Bay Zoltán részére az Egyesült Izzó vezérigazgatója Atomfizikai Tanszéket létesít a Műegyetemen. Simonyi Károly is itt helyezkedik el és bekapcsolódik a Holdradar kísérletekbe (amely Bay Zoltánnak világhírnevet szerez). Simonyi Károly szerénysége miatt saját magát érdemben a harmadik helyre sorolja a világsikerű kísérlet elvégzésében. A Holdradar kísérlet - amelyre még visszatérünk a Bay Zoltán-interjúban - a Honvédelmi Minisztérium által kezdeményezett radarfejlesztési program kapcsán valósulhatott meg a háború vége után 1946-ban. Simonyi Károly a második világháborúban is részt vesz, ez is figyelemre méltó része az interjúnak. Nem is annyira az ismert nagy történelmi események idézése miatt, hanem sok megrázó személyes élménye teszi teljesebbé képünket a háborús évekről, a hadifogságról. A háború utáni években Simonyi végleg a fizikusi kutató- és oktató pályán indul tovább. A Műegyetem Bánya-, Kohó-, és Erdőmérnöki Karán elektrotechnikai tanszékvezető Soporonban. Gyorsító berendezést épít, Magyarországon az elsőt - amely háromnegyedmillió voltos feszültséget képes előállítani. Felfigyel rá a szakma, Kossuthdíjat kap érte. Farkas Mihály hívatja, mert meg akarja bízni a honvédség atomfizikai kutatásainak vezetésével. Ezt nem fogadja el. Budapestre helyezik a Műegyetem elméleti villamosságtani katedráját kapja meg és az újonnan létesült Központi Fizikai Kutató Intézet Atomfizikai osztályát vezeti, néhány évvel később igazgatóhelyettes, majd igazgató. Ezen évek alatt ötmillió elektrovoltos ún. Van de Graff generátort épít, amellyel 1954-ben mestereségesen radioaktív izotópokat állítanak elő . Az eredményre az egész világ felfigyelt. A politika 1956-ban nagyot fordít Simonyi Károly életútján. Október 23. után a KFKI megválasztja a forradalmi bizottságot és óriási szótöbbséggel Simonyi Károlyt választ