Iskolakultúra, 1993/1 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 8. szám - Pála Károly: Az eposz és a komikus eposz: Petőfi Sándor: A helység kalapácsa - problémacentrikus irodalomtanítás egy lehetséges modellje
14 Az eposz és a komikus eposz Petőfi Sándor: A helység kalapácsa - a problémacentrikus irodalomtanítás egy lehetséges modellje PÁLA KÁROLY A problémacentrikus irodalomtanítás egyik legfőbb erénye az a függetlenség, amely -megszabadítván bennünket a kronológia „nyűgétől"-lehetővé teszi, hogy figyelmünket az egymástól időben-térben bármely távol született művek rokonságára, összefüggéseire irányítsuk. A bennük megjelenő közös probléma alapján egymás mellé „rendelt”, egymás mellett tanított alkotások ugyanakkor természetesen történeti kapcsolatban is vannak egymással -s ez nem feltétlenül tényleges hatástörténeti összefüggés-, lévén egyazon irodalomtörténeti folyamat részei, egységei, szereplői. Ebből adódik minden nem kronologikus irodalomtanítási modell legfőbb nehézsége: hogyan pótolható az összefüggések megértéséhez elengedhetetlenül szükséges irodalom-, illetve kultúrtörténeti információ. A „felvezetés” kérdése A helység kalapácsát feldolgozó anyag eredetileg a hatosztályos gimnázium első osztálya számára készült, s egy nagyobb tanítási egység - modul része (Nevető irodalom - a komikum forrásai és változatai). Nyilvánvaló, hogy a tizenkét éves gyerekek többsége nem olvasott még eposzt, csak elbeszélő költeményt. Abból a fonák helyzetből adódóan, hogy ez esetben előbb találkozik az olvasó egy műfaj paródiájával, mint magával a műfajjal, néhány alapvető információt előzetesen meg kell adnunk. Elvben két lehetőség kínálkozott: vagy elolvastatunk és feldolgozunk egy eposzt - például az íliászt-a Petőfi-mű előtt, s ezen „átszűrve” vizsgáljuk később a paródiát, vagy ismertetjük az eposz általános jellegzetességeit-természetesen bőséges példaanyaggal -, majd ezek eltorzítását, kifordítását, paródiáját vizsgáljuk meg Petőfinél. Több okból a második megoldás mellett döntöttünk. Az egyik: a paródia elé beiktatott eposzelemzés túlzottan megtörte volna a komikum-modul ívét, elterelte volna a figyelmet az egység központi problémájáról, a komikumról. A másik: nem valószínű, hogy az Iliász végigolvastatása ebben az életkorban előnyösen befolyásolná a gyerekek többségének irodalom iránti affinitását. Végül a harmadik: az eposz jellegzetességeit így több mű példáján, fejlődésében, változásában tudtuk bemutatni, mintegy műfajtörténeti áttekintésként. Egy nem kronologikus irodalomoktatási modellben természetesen lehetőség van az egyes anyagrészek felcserélésére is. (Persze nem minden esetben. Az életkori sajátosságok nyilván sokszor korlátozzák a cserélgetés lehetőségét.) A komikum-modul vagy akár ennek részei később, felsőbb évfolyamon is taníthatók. Ha A helység kalapácsa elemzésére akkor kerül sor, amikor a tanulók már megismerkedtek az eposz műfajával, ez a „felvezetés" természetesen el is maradhat, bár a történeti áttekintés ez esetben sem haszontalan, s a bevezető rész a korábban tanultak felidézésére is alkalmas lehet. A „felvezetés” - amelyet most hely hiányában nem tudunk közölni - nem pusztán szá