Iskolakultúra, 1994/2 (4. évfolyam, 13-24. szám)
1994 / 17. szám - Dombrády Lóránd: A második világháború magyar hadigazdaságának vázlatos áttekintése
38 A második világháború magyar hadigazdaságának vázlatos áttekintése DOMBRÁDY LÓRÁND A Győrben 1938. máricus 5-én Darányi Kálmán miniszterelnök által meghirdetett újrafelfegyverzési program új fejezetet nyitott a magyar politikában. Elhárult az akadály a trianoni szerződés és gazdasági nehézségek által hátráltatott fegyverkezés elől. Lehetségesnek látszott egy, a politikai és katonai vezetés által egyaránt remélt, ütőképes, a magyar revíziós törekvés alátámasztására alkalmas hadsereg felfegyverzése. Hosszas tárgyalások eredményeként, melynek során a fegyverkezést sürgető és maximális igénnyel fellépő hadseregvezetés óhatatlanul öszszeütközésbe került a pénzügyi kormányzat fenntartásaival, végül a kormány 1 milliárd pengő beruházási hitelt bocsátott rendelkezésre. Ezt a hadsereg állapotát és igényeit tekintve szerény hitelt, mint Imrédy Béla, ekkor a Magyar Nemzeti Bank elnöke, kijelentette, az ország általános gazdasági helyzetének javulása tette lehetővé. A nemzeti adósság csökkent, a valutakeret növekedett, az 1936/37. évi 4417 millió pengő nemzeti jövedelem 22%-kal haladta meg az előző évit. A tőke örömmel fogadta a beruházási programot, mert a várható megrendelésektől az 1938 elején már megtorpanással fenyegető konjunktúra fellendülését várta. A képviselőház áprilisban, a felsőház pedig májusban változtatás nélkül fogadta el és emelte törvényerőre a programot. Az 1938. június 2-án kihirdetésre került 1938. XX. törvénycikk felhatalmazta a kormányt 600 milliós egyszeri vagyonadó és 400 milliós kölcsön kibocsátására. Ebből az összegből 600 milliót közvetlenül a hadsereg felszerelésére, 400 milliót pedig közvetett honvédelmi beruházásokra kívántak fordítani. A törvény felhatalmazta a kormányt, hogy szükség szerint, amennyiben a helyzet alakulása úgy kívánja, a beruházási hozzájárulás és kölcsönök terhére rövidlejáratú kölcsönöket vehessen fel. A vagyonadót 1938. X. 1 -től 20 egyenlő részletben, 1943 végéig kellett befizetni. Azt az 50.000 pengőt meghaladó vagyonokra vetették ki. A tőke sérelmesnek találta, hogy a 600 millióból az iparra a vagyon 8%-át kitevő 320 milliót, míg a földbirtokokra csak a vagyon 5%-át meg nem haladó 80 milliót vetettek ki. A pénzügyminiszter szabad kezet kapott a programnak szükség szerinti, a tervezett öt évnél rövidebb idő alatti végrehajtására is. A hadseregvezetés az egyszeri maximális erőkifejtésre kész, 107.000 fős béke- és 150.000 fős hadilétszámú, megfelelő gépesítettségű és légierővel is rendelkező hadsereg felállítását ekkor még 1940 végéig tervezte. A „Huba I.” fedőnevű hadrend felszerelését majd 1941-től követte volna a „Huba II. és III.” hadrendek kiépítése. Az egymilliárdos program elfogadása fenntartásokkal találkozott a hadseregvezetés részéről. A közvetlen hadfelszerelésre szánt 600 millió ugyanis messze volt az általuk követelt 1500 milliótól. De tudomásul vették azzal, hogy egyelőre a kormányzat nem kívánja jobban megterhelni a tőkét, de szükség szerint bármikor lehetséges a program kibővítése. Még csak folyamatban volt a hadrend szervezeti kiépítése is, s így jórészt tisztázatlanok annak anyagi vonzatai is. A vezetésnek csak elképzelései voltak a beszerzendő hadfelszerelési eszközök típusáról, beszerzésének módjáról, azok áráról. Hason