Iskolakultúra, 1995/1 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1-2. szám - SZEMLE - Tomiš, Karol: Petőfi verseinek szlovák fordításai
SZEMLE analizmus. „Fajtudomány.” Ellenségkép. Háború. Totalitarizmus. Diktatúra. Szegregáció. Kompromisszum és megalkuvás. Engedelmesség és cinkosság. Szemtanúk és segítők. Kockázatvállalás. Igazságszolgáltatás. Felelősség. A múlt öröksége. És így tovább. A Facing History Alapítvány a náci Németország, illetve a második világháború és a zsidó népirtás történetén keresztül és a jelenlegi amerikai társadalom összefüggésrendszerében vizsgálja a szóban forgó, rendkívül bonyolult kérdéskört. Ebből az összefüggésrendszerből adódik, hogy a hangsúlyok elmozdulhatnak a Holocaustot illetően. Afroamerikai vagy amerikai indián származású tanárok, ill. résztvevők körében történetesen egészen más példák vetődhetnek fel. Különleges érzékenységre és rugalmasságra van szükség ahhoz, hogy az európai Holocaustra való szüntelen hivatkozás mellett az amerikai múlt kevésbé dicsőséges lapjaira is fény vetüljön. Az Alapítványnak nem célja, hogy felvállalja a polgárjogi mozgalmak feladatait, sőt tagjainak egy része attól tart, hogy a Holocaust így háttérbe szorulna. De akárhogy is van, egy alkotó folyamat elindult, az Alapítvány tanít, és a lehető legszélesebben értelmezi az emberi erőforrások felhasználását. Az amerikai kontextusból adódik az is, hogy az ottani tananyag egy része, illetve bizonyos megközelítési módok kevésbé relevánsak az európai közegben. A közhellyel kezdve: mi, európaiak, egyszerűen több történelmi tényt tudunk. A Holocaust-emlékhelyek meglátogatásához néhány órás út elegendő, egyes események színhelyein naponta megfordultunk. Mi, kelet-európaiak, kevésbé csodálkoztunk például, ha a diktatúra vagy a totális propaganda működéséről hallottunk. Nehezebb meglepni bennünket. Más hangsúlyokkal kell megközelíteni ugyanazt a tananyagot. Összegzésül: találkoztunk egy kipróbált, működő modellel. Formáljuk a saját képünkre, alkalmazzuk magyar környezetünkre. Tanítsuk. KOVÁCS KATALIN 116 Petőfi verseinek szlovák fordításai A szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok alakulásában Petőfi műveinek szlovák fogadtatása eltért a legtöbb magyar író recepciójától. A folyamat összetettebb és ellentmondásosabb volt: kidomborította a közös államformában élő két nemzet és nemzeti kultúra közötti ellentéteket, amelyek gyökerei a szlovák és a magyar nemzet különböző helyzetéből, sorsának eltérő jellegéből adódtak. Ez hatással volt a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok fejlődésére mind az 1918-as államfordulat előtt, mind pedig a rákövetkező évtizedekben. A szlovákok nemzetileg öntudatos rétegeinek viszonyát Petőfihez több tényező határozta meg. Mindenekelőtt az, hogy Petrovits János és Hrúz Mária fia magyarnak vallotta magát, nevét magyarosította és költészetét a magyar nemzeti érdekek szolgálatába állította. Azok, akik a szlovák nemzet árulójának bélyegezték, nem vették figyelembe azt az alapvető tényt, hogy a költő gyerekkora óta magyar környezetben nőtt fel, amely meghatározta tudatát, érzésvilágát. Ezenkívül magyar kultúrán és irodalmon nevelkedett, ennek szellemét szívta magába, költészete ebbe a nemzeti irodalomba olvadt bele, s ennek lett szerves részévé, fejlődésének döntő hatóerejévé és alakítójává. A szlovákokat ingerelte - és ellenszenvet váltott ki bennük - Petőfi nyíltan hangoztatott magyarsága, a magyar nép sorsának felvállalása és a szlovákság iránti közömbössége. Ez az ellenszenv tovább nőtt, amikor a politikai magyar nemzet megteremtésére irányuló törekvések -amelyek a történelmi Magyarország nemzetiségeinek asszimilációját tűzték ki célul - Petőfi hazafias költészetét is szolgálatukba állították. „A hangos magyarkodás és az elkoptatott frázisok költőjévé hamisított Petőfi ekkor vált az erőszakos asszimiláció